Bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy én valaha Újkígyósra fogok menni. Pláne nem azzal az egyetlen céllal, hogy ott hamburgert egyek. Úgy alakult, hogy ez megtörtént, és azóta küldetésemnek tartom, hogy másokat is erre buzdítsak. Élménybeszámoló az újkígyósi Yes Chef!-ről.

A legutóbbi hosszú hétvégén felpakoltuk a kerékpárokat a vonatra, és elindultunk Gyula felé. Illetve első állomásként Békéscsabára, ahonnan kis kitérővel gurultunk át Gyulára. A kitérő első állomása Szabadkígyós volt, ahol megtekintettük Ybl Wenckheim-kastélyát (az is megérne egy bejegyzést, mert valóban élményszámba megy). Majd, ha már úgyis ott jártunk, továbbmentünk Újkígyósra, ahol a minitúránk főszervezőjének egy ismerősének az ismerősének a falatozóját kerestük, mivel ez az ismerős nagyon ajánlotta.

Wenckheim kastély Szabadkígyóson.

Így utólag már be merem vallani, nem vártam túl sokat a helytől, nagyjából a mirelit hambi - csalamádé - kecsapmustár szentháromságra számítottam. Magamban morogtam is, hogy a hidegben, fenyegetően gyülekező esőfelhők alatt úticélunkkal ellentétes irányba megyünk enni, de belenyugodtam. Nos, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
A Gyulai út mentén futó bringaúton zökögve a házakat pásztáztuk, majd a piachoz érve megéreztük az illatokat, s megláttuk a házikót. Üvegportálja, az előtető alatt elhelyezkedő asztalkák, padokkal párnákkal és vastag takarókkal jót sejtettek. Amikor beléptünk az ajtón, minden kételyem eloszlott. Világos, modern, barátságos kiszolgáló tér, átlátható, tiszta jól szervezett konyha tárult a szemünk elé, s bár pici az egész, ettől talán csak otthonosabb.

Az étlapon porchettával tömött buci, hamburger, sült krumpli, saláták szerepelnek. Mi hamburgert választottunk, meglehetős változatossággal. Az alapszendvicset kétféle méretben kérheted, ebbe válogathatod össze a feltéteket és szószokat. Én kis hambit kértem, az alap belevalókon túl baconnel, jalapenoval, BBQ szósszal. Ehhez bevállaltam egy adag sült krumplit házi aiolival. Jó választás volt, nagy burgerrel már nem fért volna belém a krumpli.
Képeket sajnos nem tudtam csinálni, tényleg nem készültem olyan élményre, amit majd publikálni akarnék, így csak a szöveges leírásra hagyatkozhattok.
A hamburger buci finomra volt pirítva, a húspogácsa fűszerezése nagyon jó volt. A hagymalekvár, ha jól van elkészítve, mindig telitalálat, most is az volt. A bacon és a BBQ szintén élményfokozó volt, a jalapeno mennyiségét én kicsit sokallottam, de miután kipiszkáltam a fölösleget, a fiúk azt is elrágcsálták. Ami kicsit kellemetlen volt, hogy függetlenül az extráktól, mindegyik hambiból folyt valaminek a leve, de az is olyan volt, hogy a papírtálcáról még feltunkoltuk a sültkrumplival.
Ha már sültkrumpli: ritkán szoktam róla szót ejteni, mert az vagy jól néz ki, és rendelek belőle, vagy szottyadt, és nem eszem. A Yes Chef! krumplija annyira jó volt, hogy olyat ritkán kapok burgeresnél. Ropogós, szájban olvadós, pikánsan fűszeres, az aiolival abbahagyhatatlan.
A polcokon kézműves söröket láttunk, de miután rákérdeztünk, kaptunk dobozos sört is, bringatúrára valót. Azzal lett teljes az élmény.

Yes Chef! és Merle, a személyiségi jogok védelmezője (amúgy mi vagyunk a képen...).

Miután hazaértünk, rákerestem a honlapjukra, ahonnan az derült ki, hogy hosszú évek angliai gasztro-tapasztalatának eredményét kóstolgathatjuk, helyi alapanyagokkal és látható lelkesedéssel tálalva. Engem megvettek.

Úgyhogy ha Gyula környékén jártok, semmiképp ne hagyjátok ki. Autóval csak egy ugrás, de még bringával is megéri, ha van egy napotok (és akkor a szabadkígyósi kastélyt is megnézhetitek). Hajrá!