Elérkeztem Philippa Gregory Plantagenetekről és Tudorokról szóló regényfolyamának utolsó részéhez. Nagyon drukkoltam, hogy a történet lezárása felérjen a sorozat legjobb részeihez. Vagy legalább az elviselhetően átlagosakhoz... moly

Az előző kötetről nem írtam szépeket, erről most még csúnyábbakat fogok. Végéhez közeledik a Philippa Gregory-regényfolyam, s nem biztos, hogy szép lesz a búcsú. libri

Philippa Gregory már nem először lepett meg azzal, hogy képes úgy regényt írni, hogy annak egyetlen szerethető szereplője se legyen. moly

Elképesztően régen, több mint fél éve született az utolsó Philippa Gregory-poszt, így éppen itt az ideje a következőnek, hiszen már tényleg csak néhány kötet van hátra a sorozatból. moly

Ahhoz képest, hogy az újgenerációsok közül való, meglepően jó ez a könyv. Értelmes, többé-kevésbé kitalált szereplők, izgalmas történet, érdekes történeti helyzetek leírása. Kár, hogy olvasás közben végig azt éreztem, hogy erős hatást gyakorolt a szerzőre A szürke ötven árnyalata. moly

Elképesztően hosszú ideje és kötetek sora után végre egy olyan PG-regény, amit még nem olvastam és tudtam szeretni! Annyira jól esett végre egy élvezhető írás (még ha a régiek közül is való), hogy nem győzök lelkesedni.  moly

Azt hiszem, ha VIII. Henrikre gondolunk, Boleyn Anna az első nő, aki eszünkbe jut asszonyainak sorából. A regényfolyam több darabjában előkerült már a karaktere, mint vetélytárs, és most elérkezett az a kötet, amiben személyesen is megismerjük. libri

Már a tavaly év végi hajtásban is sikerült összeszednem egy jókora csúszást az olvasmányok és megírásuk között, de ahelyett, hogy ezt behoztam volna, egy annyira hajtós időszakba csöppentem, hogy konkrétan hónapokkal ezelőtt olvastam azokat a könyveket, amiket a következő napokban megírni készülök.…

Rövid leszek: ezt is hetekkel ezelőtt olvastam, és azóta további négy könyv egymásra rétegződő olvasmányélménye homályosítja ezt. Azért egy rövid összefoglalóra és kiértékelésre telik az élményből. libri

Az előzőleg megkritizált kötetekből egy olyan volt, amit tényleg szerettem. Ez a második. moly

Bocsánatkéréssel kell kezdjem a bevezetőm, mert ahhoz, hogy az őszinte véleményemet elétek tárjam, csúnyát kell mondjak. Ugyanis abban a pillanatban, hogy becsuktam a kötetet az utolsó oldal után, egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében az alábbi önkéntelen reakció hagyta el a számat: Hú, de szar…

Továbbra is Lancaster Henrik és Yorki Edward uralkodásának idejében járunk, ezúttal egy olyan karakter szemszögéből megismerve a körülményeket, akit eddig csak a "futottak még" kategóriaként mutatott be a szerző. Hősnőnk Anne Neville, aki rövid élete folyamán talán a legmozgalmasabb játszmában…

Érdekes a kötet viszonyulása a már olvasott és ismertetett előző kettőhöz. A szerző azok között írta, az én tetszési skálámon is azok között helyezkedik el, s az az idő, melyet a történet felölel, átfogja, összeköti az előző kötetetek időtartamát. Mindezt ebben az esetben a vörös rózsa szemszögéből…

Az előző írásomban alapvetően negatív véleményt fogalmaztam meg Luxemburgi Jacquetta történetéről. Most, a lányának meséjét olvasni pont az ellenkező élmény volt. (Libri)

Nehéz lesz úgy írni erről a regényről, hogy nem hivatkozom korábban olvasottakra - időben később játszódókra -, de megpróbálom mederben tartani a témát (he-he...). Ha egy csöppet utánanéz Pihilippa Gregory-nak az ember a magyar vonatkozású internet-bugyrokban, rendre azt látja, hogy az…

Ismerőseink, követőink rég tudhatják már, hogy bejegyzéseink gerincét alapvetően az olvasmányélmények pellengérre állítása adta mindig is. Mivel blog-téren az utóbbi hónapokban (valójában már éves nagyságrend) kevésbé voltunk aktívak, 2017 decemberében kitaláltam, hogy összeállítok egy…