Miért Leszter City az angol bajnok? Gyorsan tisztázzuk: nem, nincs elrontva a cím és az előző mondat sem, bár lehet, hogy sokan elbírnának viselni bele egy névelőt a kérdőszó után, de nem kell az oda. A kérdés maga ugyanis arra vonatkozik, hogy miért Leszternek ejtik azt, amit Leicesternek írnak. Ezt próbálom megfejteni a tovább után. :) 

Április utolsó péntekén Morgen és Greffi koncertre ment, Merle fülgyulladásra hivatkozva lemondta a részvételt, de később sajnálatát fejezte ki a távolmaradás okán. Az önnön magunk jólérzésének helyszínéül a Gólya Szövetkezeti Presszó került kijelölésre, lévén itt adott számot kimagasló tudásáról a Burkus König és a Stukker zenekar és egyben mutatta be mindkét formáció a legújabb lemezét: King Size! valamint Western Élet címmel. Lehet tippelni, hogy melyik lemez melyik zenekaré. 

MERLE

Merle műfaját tekintve amigurumi vércsirke. Eddigi rövid élete során fotó- és gasztrobloggerként járta a világot, s facebookon osztotta meg élményeit. Most eljött karrierépítésének következő állomása: egy blog arca lesz. Folytatja eddigi tevékenységeit, ám már szöveg is jár a csirke-highlife bemutatásához. Bónusz, hogy a blog íróinak is van speciális érdeklődési köre, így igen változatos témákat hoznak majd. Lesznek állandó rovatok, és ötletszerű benyomások is leképeződnek. Merlének fontos a minőség és az olvasók, így ügyelni fog rá, hogy rendszeresen frissüljenek a tartalmak az általa képviselt blogon. Kövessétek!

A blog írói:

MORGEN

Huszonéves, nőnemű, enyhén grafomán építész vagyok, akit körülbelül ezerhatszáznyolcvannégy dolog foglalkoztat egyszerre. Persze ezt nem fogom mind megírni.
A fő profilom a könyvkritizálás lesz (ennek előzménye az Olvasópróba-blog, linkjét az oldaldobozban megtaláljátok), de a közös rovatokból is aktívan kiveszem majd a részem. Érdeklődésem egy másik fókuszpontja a különféle kézimunkákra irányul, ezt szintén egy másik blogon dokumentálom, az oldaldobozban ehhez is találtok zsupszkulcsot.

Talán csak nekünk izgalmas, de reméljük nektek is, hogy a párommal ez az első közös "vállalkozásunk". Én azért vagyok kíváncsi a megvalósulásra, mert kiderül, hogy egy ismeretlen pályán hogy tudunk együtt működni, és talán egymást is jobban megismerjük. Ti, kedves olvasók azért járhattok ezzel jól, mert egészen extrémen különböző dolgok felé (is) irányul az érdeklődésünk, így nem fogtok ránk unni. Az meg csak a bónusz, ha éppen ugyanazt a témát látjátok férfi és női szemszögből feldolgozva. Jó lesz. :)

GREFFI

Hosszú, nagyon hosszú ideje vajúdom azon, hogy miképpen is mutassam be magam... Rengeteg ötletcsíra jutott eszembe, ám végül életképtelenség okán elvetélt mind, hogy úgy ne mondjam: egytől-egyig hamvába holt ötletnek bizonyult. De valamit azért mégis kéne ide írni... Azért különösen nehéz bármit kitalálni ide, mert, akik ismernek, azok már tudják, amit ideírnék, akik meg nem ismernek, azoknak nagyjából lényegtelen, hogy ezen sorok egy középkorú kétgyermekes családapa és iskolagondnok, vagy magát fiatalnak gondoló pályaelhagyó újságíró, esetleg egy nyugdíjas múzeumi teremőr, netán érettségi előtt álló ballagó véndiák klaviatúrájából törnek elő. 

Azt hiszem, a lényeg, hogy ezen blogon található irományokat szívből és szeretettel fogom prezentálni ilyen-olyan rendszerességgel - legyen szó bármiről is. Az meg csak a non-plus ultra, hogy közösen fogunk okoskodni. Itt jegyezném meg, hogy ez nekem is egy egészen új tapasztalat, mert ilyen blog készítésében még nem vettem részt. Remélem, nem csak én várom izgatottan, hogy mi fog belőle kisülni! :)

Kétheti rendszerességgel visszatérő rovatunkban érdekes gondolatkísérletben veszünk részt, s erre invitáljuk az esetlegesen felbukkanó olvasóinkat is. Alkalomról alkalomra haladunk előre az ABC-ben, átgondoljuk, hogy az adott betű kapcsán mi a legmeghatározóbb dolog az életünkben, s körüljárjuk kissé a témát.

Így önismeretben is ugrunk egyet-kettőt, időnként talán meg is lepődünk az eredménytől, s páros-blog lévén egymásról is többet tudunk meg. Izgatottan várom a felbukkanó témákat - ugyanis egyelőre egy kezemen meg tudom számolni, hány betűnél tudom biztosan, hogy miről fogok írni.

Reméljük, csatlakoztok hozzánk ebben a kutatásban. Akár csak magatokban, egy pohár bor mellett, de kedvetek szerint meg is oszthatjátok hozzászólásban a saját szavatokat.

.
.
.

Utóirat: A cím bármiféle hasonlósága egy Agatha Christie-regény címével kizárólag a véletlen műve.

Érdeklődőbb ismerőseim tudják, hogy volt már egy blogom, amiben könyvekről írtam. Ebben a Reading Challenge 2015-höz kapcsolódó eredményeimet rögzítettem. Félig-meddig ez is szerepet játszik ennek a blognak a beindításában. Ott az ötvenedik összefoglaló megírásával lezárult egy korszak. Nekem viszont kedves elfoglaltságommá vált az írás, így ennek kellett egy új fórumot létrehozni. S ha már így történt, megkértem Ákost, hogy tartson velem, és bővítsük a portfóliót is... A könyves-írásokat sem akarom kisajátítani magamnak, előfordulhat, hogy ő fog valamit megírni, amiről határozott véleménye alakult.

Én kapcsolódni fogok a kihívás olvasmányaihoz annyiban, hogy sorra veszem a tavalyi szerzőket, és mindegyiküktől újra olvasok. És hogy ne unjak rájuk, minden második-harmadik előre meghatározott könyv után beiktatok valami teljesen újat. Így, értelemszerűen ez nem éves-projekt lesz, annál hosszabb távú.

Eligazodást segítendő, az oldalsávban találtok linket az Olvasópróba-bloghoz, és folyamatosan frissített listát az itt előkerülő könyvekről.

Vannak mondatok, amelyek bizonyos helyzetekben, azon helyzetek milyenségétől, tulajdonképpen függetlenül szabadon felhasználhatóak jelentésük mégis minden helyzetben ugyanazt jelenti, vagy éppen totálisan az ellenkezőjét - nálam ezt jelenti a tételmondat definíciója. Szép gumiszabály, nemde? Könnyen lehet, hogy másnál mást jelent, de hát, nem vagyunk egyformák. Ilyen tételmondat lehet például Vonneguttól a “Hát így megy ez, és nem másképp!”, de én most egy másikat említenék...

Sokat törtem a fejem az A betűn. Apa, anya nem játszott, mert ha egyikőjüket választom, az a másikukkal szemben méltánytalan. Amikor eljutottam Arany Jánosig, kamaszkorom kedvenc költőjéig, már éreztem, hogy a jó ösvényen vagyok, de még nem a célnál. Végül - nem is értem, hogyhogy nem korábban - eszembe jutott: Jane Austen.

"Nem bírom ki, hogy sajnál! Mindjárt jönnek. Egy perc még, és én egy kilökött cseléd vagyok. És most ez így végződjék?  Ne tudjam elérni, hogy megint gőgös legyen és sértsen meg, hogy bennem felforrjon a lázadó parasztvér... hogy haragomban derékon kapjam... és elvigyem... ki a rózsái közé... a nyári éjszakába... azt a dacos száját szerelembe fullasztani..."

(A hattyú)

Forrás: moly.hu

"Ebben a pillanatban Mary Maloney egyszerűen odalépett mögéje, gondolkodás nélkül meglóbálta a vaskos, fagyott báránycombot, és teljes erejéből fejbevágta vele az urát."

(Roald Dahl: Áldozati báránycomb)

forrás: bookline.hu

"Egyszer talán láttam a VIII. Henriket, vagy valaki mesélte, hogy látta, már nem emlékszem pontosan. De Shakepeare-rel valahogy akkor is megismerkedik az ember, ha nem olvassa. Ott van minden angolnak a tudatában. A gondolatai és a szépségei annyira elterjedtek, hogy lépten nyomon beléjük ütközünk; ösztöneinkkel ismerjük."

Forrás: moly.hu

"Öreg Nan néha többször is elmesélte ugyanazt a történetet, de ha jó történet volt, nem bántuk. Mindig azt mondta, a régi történetek olyanok, mint a régi barátok. Időről időre meg kell látogatnod őket."

forrás: alexandra.hu