OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 1. SOL
"I’m pretty much fucked.
That’s my considered opinion.
Fucked."
Eindhovenben állok a reptér nagy duty free shopjának a könyves részlegén. Az elején az illatszerek vannak, a kolléganőt otthagytam, miután lelocsoltam magam némi Paco Rabane parfümmel. Gondoltam, miután átestünk a biztonsági ellenőrzésen és a gép indulásáig még van bő két óránk, pótolom az elmúlt három napban kimaradt szociális aktivitásomat a laptopom segítségével. Aztán miután a One milliontól illatozva a könyvek közé keveredtem, megláttam Andy Wier könyvét a polcon, kíváncsian belelapoztam.
Sokat gondolkodtam, hogy ha valaha könyvet akarnék írni, mi lenne az első mondata. Ez a darab már ennél a pontnál megfogott és tudtam: el kell olvasnom. Ha nem is feltétlenül angolul, de el kell.
Mondanom sem kell a szociális aktivkodásból nem lett semmi, ellenben az első 40 oldalt elolvastam, és még a gépet sem késtük le.
Watneyval ellentétben, rendben és a terv szerint értünk haza.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 6. SOL
Nem felejtettem el Mark Watneyt, egy kedves ismerős Facebook-bejegyzése még emlékeztetett is. Ennek kapcsán egy igazán remek megoldás jutott eszembe: életemben először a telefonomról fogok könyvet olvasni.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 8. SOL
Két sol alatt sikerült minden szükséges számítást elvégeznem és beszereznem a kísérlet végrehajtásához. Úgy kalkuláltam, hogy - tekintve a telefonkészülékem mobilitását - a leghatékonyabb módszer az lesz, ha utazás közben fogok olvasni. Így igazán optimálisan fogom tudni felhasználni a rendelkezésre álló időt és a meglévő koncentrációs képességemet. Kalkulációm szerint az utazás közbeni olvasás a koncentrációs képességem nagyjából 68-70 százalékát vonja el.
Hmmm... Ez a koncentrációs képesség elég gáz, mint mérőszám, ezért úgy döntöttem, elnevezem, valahogy másképp. Legyen mondjuk fehér szamuráj. Mert megtehetem.
Tehát ezt a 68-70 százalék fehér szamurájt egyébként korábban Szókeresőre, még korábban Sudokura fordítottam, tehát az utazásomban lényegi változás nem várható. A fennmaradó 30-32 százalék bőven elegendő lesz arra, hogy a 4-6 villamoson utazó embertömegben elnavigáljam magam, és időben leszálljak. Ennek szellemében ma el is kezdtem a megvalósítást.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 9. SOL
Oké, egy kicsit elkalkuláltam magam a fehér szamurájjal az előzetes számítások során. Az a helyzet állt elő ugyanis, hogy a könyv élvezeti értéke a vártnál több fehér szamurájt használ fel, így villamoson történő navigációra a vártnál kevesebb jutott. Ez pedig zavarba ejtő és kellemetlen helyzetet eredményezett: olyannyira belemerültem a Marson való krumplitermesztés botanikai részletezésébe, hogy elfelejtettem kapaszkodni, így egy nagyobb fékezésnél az utastársakat használtam a testemre ható G-erők tompítására, amivel nekem nem volt bajom, de nekik annál több. Csökkentem kell az olvasásra szánt fehér szamurájok számát legalább 5-10 százalékkal, hogy a jövőben a hasonló kellemetlenséget elkerülhessem.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 11. SOL
Nem fogom a könyvet elmesélni, de nagyjából nem tudom letenni. Pedig már jóval kevesebb fehér szamurájjal dolgozom, mint a csökkentett mennyiség. Ma mégis továbbmentem egy megállóval a villamoson....
Hogy miért olyan letehetetlen? Mert reális. Oké, azt eltekintve, hogy az alapfelállás, hogy embert küldtünk a Marsra, még azért odébb van, de az emberiség a jelenlegi ismeretei szerint valahogy úgy küldene embert a Marsra, ahogy az írva vagyon a könyvben. Ezen túlmenően, ha valaki Watneyhoz hasonlóan a Marson ragadna, akkor a könyvben leírt események és kalandok, valóban úgy történnének. Ez egy dolog, a másik, hogy Andy Weir - első kötetes szerző - ezt a száraz, tudományos tartalmat rendkívül szórakoztató formában tálalja. Főhősként ugyanis adott egy átlagos botanikus-mérnök-űrhajós - már amennyire egy ilyen kombó átlagos tud lenni -, aki minden a túlélése ellen szóló esély, körülmény blablabla dacára (Ember a Marson egyedül, űrhajó, kaja, és kommunikáció nélkül, legalább másfél évig), többszörösen visszatérően azon problémázik, hogy a diszkózene gáz.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 13. SOL
Hogy mennyire nem akartam ezt a mondatod leírni: "De hát ez a filmben nem is így volt..." Most hosszasan értekezhetnék arról, hogy mi a különbség a film és a könyv cselekménye között, de nem teszem. Komoly baj van a krumpliterméssel a Marson, ráadásul nekem is haza kell gyalogolni, mert nem tudtam leszállni a villamosról - megint...
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 14. SOL
Tiszta mázli, hogy ma vár rám, egy két és fél órás buszozás. Egész nap rejtett feszültség és izgalom uralkodott rajtam, egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtam foglalkozni Watney kalandjaival. Bámulatos hatása a könyvnek, hogy ma reggel például egy homályos műholdkép alapján próbáltam meg kisilabizálni, hogy ha este Keszthelyre érek, hogyan és merre kanyarogjak a Fő tér felé...
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 15. SOL
Éjjel nem tudtam aludni, nem úgy mint Morgen mellettem. A technológiai forradalom vitathatatlan előnye, hogy nem kellett lámpát kapcsolnom, a telefon világítása elegendő volt, hogy olvasni tudjak. Úgy egy órán keresztül.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 17. SOL
Túl vagyok a visszaúton és egy újabb három órás meneten. Már alig van hátra. Nem mondok a sztoriról semmit, olvasd el.
OLVASÓ-NAPLÓBEJEGYZÉS: 18. SOL
Vége. És idézném magam, öt nappal ezelőttről: "De hát ez a filmben nem is így volt..." Mármint a vége. De semmi gond. Ettől függetlenül a könyv előlépett a kedvenceim közé. Nagyon szerettem olvasni, és szinte biztos vagyok benne, hogy gyakran újra és újra elő fogom venni. Sőt, szívem szerint már most elővenném újra. :) De még várok egy kicsit vele. Mindent egybevetve, a könyv már olvasása közben felugrott Orson Scott Card zseniális Végjátéka mellé, mint kedvenc sci-fi. A különbség a kettő között: ebből sokkal jobb film készült.
