Április utolsó péntekén Morgen és Greffi koncertre ment, Merle fülgyulladásra hivatkozva lemondta a részvételt, de később sajnálatát fejezte ki a távolmaradás okán. Az önnön magunk jólérzésének helyszínéül a Gólya Szövetkezeti Presszó került kijelölésre, lévén itt adott számot kimagasló tudásáról a Burkus König és a Stukker zenekar és egyben mutatta be mindkét formáció a legújabb lemezét: King Size! valamint Western Élet címmel. Lehet tippelni, hogy melyik lemez melyik zenekaré.
Ha nem ismernéd a helyszínt, akkor a saját magam által tegnap kitalált definíciómat citálnám ide, lehet vitázni. A Gólya "a velünk élő szocializmus utolsó közös lehelete". Már eleve az elnevezés - Szövetkezeti Presszó - adja az összevetést, de egyébként is az egésznek van egy olyan "kockás abroszos, piros műbőr székes" hangulata számomra, annak ellenére, hogy nagy tételben merek fogadni rá, hogy nincs nekik kockás abroszuk, egy darab sem.
Ami a zenei kiállítás résztvevőit illeti: megfelelő és mélyen szántó szakmai ismeretanyag híján abba nem bonyolódnék bele, hogy a két zenekart önerőből meghatározzam műfajilag, inkább idézném az esemény fészbúkos leírását:
Először a Burkus Königről:
"A Nemzeti Inbusz megalkotói, az élőben játszott organikus dub magyarországi képviselői. (...) A hangzás a 90-es éveket idéző crossover a javából: dubos masszív dob-basszus alapra gitár, szinti, cselló, ének szerveződik össze szerves egységgé. És mindez természetesen megbolondítva megfelelően adagolt visszhang effektekkel."
Nem érted? Akkor mutatom:
Akinek nem kenyere az ilyesfajta kicsit elszállós, elrévedős muzsika, attól elnézést kérek, nekem a Burkus nagyon bejön, bármikor instant hatást gyakorol, ha éppen túlzottan monoton tevékenységet folytatok, vagy csak éppen hiányzik valami impulzus. Az új album üzembiztosan nyújtja ezt számomra, igaz, a kimagasló katarzis csak helyenként tört rám a koncert során. Ettől függetlenül élménynek remek volt, főleg Peti, az énekes one man showjának köszönhetően, valamint a remekbe szabott visszhangok okán, amik tényleg egyedi hangot adnak a bandának. Vegyétek, vigyétek, a King Size! itt meghallgatható és megvásárolható!
Másodsorban a Stukkerről:
"Március elején jelent meg az alternatív szupergroup első lemeze a Western élet. Az öttagú formáció zenei múltja igen impozáns, hiszen tagjai a Korai Öröm, Colorstar, Pluto, Cabaret Medrano, stb. tagjai közül kerültek ki. A mostani album előszelének mondható az a három szám, ami az elmúlt években jelent meg – Sárga busz (2014), Szkeptikus lettem (2015), Indián dal (2016)-, és most mindez a Western életben manifesztálódott. Igazi alternatív csemege!"
Egy személyes vallomással tartozom: Morgen már hetekkel ezelőtt közölte, hogy ott leszünk, én meg nem vitatkoztam, ellenben egy-két nappal a koncert előtt rámentem füllel a youtube-re Stukker témakörben. Nem csalódtam, sőt, bizakodva vártam az estét. A koncert első számának első perce után M. csak ennyit mondott a refrén után: "Basszus, kinek jut ma eszébe ilyen zenét csinálni?! :D". Ja, hogy milyet? Hát ilyet:
Vagyis westernbe oltott alterkocsmapunk... Aztán hamar kiderült, hogy Vécsi Tibiék azért komolyabb húrokat is meg tudnak pendíteni, ha éppen arról van szó. Egészen kiváló műsort raktak fel a srácok a kiváló Szövetkezeti Presszó színpadára, és ilyenkor bizony elgondolkodom azon, hogy miért azok a sztárok és cölöpök ma akik, és miért nem - például - ők... Ez a gondolatmenet talán kicsit messzire vezet és elkanyarodik a témától...
Olyannyira magával ragadott a koncert, hogy szokásomtól eltérően még fotókat is csináltam, amiket most közre is adok. Hangsúlyoznám, telefonnal készült képek, így a minőség miatt elnézést, de talán jól átadják, hogy milyen remek hangulatban is zajlott az esemény.
