Érdeklődőbb ismerőseim tudják, hogy volt már egy blogom, amiben könyvekről írtam. Ebben a Reading Challenge 2015-höz kapcsolódó eredményeimet rögzítettem. Félig-meddig ez is szerepet játszik ennek a blognak a beindításában. Ott az ötvenedik összefoglaló megírásával lezárult egy korszak. Nekem viszont kedves elfoglaltságommá vált az írás, így ennek kellett egy új fórumot létrehozni. S ha már így történt, megkértem Ákost, hogy tartson velem, és bővítsük a portfóliót is... A könyves-írásokat sem akarom kisajátítani magamnak, előfordulhat, hogy ő fog valamit megírni, amiről határozott véleménye alakult.

Én kapcsolódni fogok a kihívás olvasmányaihoz annyiban, hogy sorra veszem a tavalyi szerzőket, és mindegyiküktől újra olvasok. És hogy ne unjak rájuk, minden második-harmadik előre meghatározott könyv után beiktatok valami teljesen újat. Így, értelemszerűen ez nem éves-projekt lesz, annál hosszabb távú.

Eligazodást segítendő, az oldalsávban találtok linket az Olvasópróba-bloghoz, és folyamatosan frissített listát az itt előkerülő könyvekről.

Vannak mondatok, amelyek bizonyos helyzetekben, azon helyzetek milyenségétől, tulajdonképpen függetlenül szabadon felhasználhatóak jelentésük mégis minden helyzetben ugyanazt jelenti, vagy éppen totálisan az ellenkezőjét - nálam ezt jelenti a tételmondat definíciója. Szép gumiszabály, nemde? Könnyen lehet, hogy másnál mást jelent, de hát, nem vagyunk egyformák. Ilyen tételmondat lehet például Vonneguttól a “Hát így megy ez, és nem másképp!”, de én most egy másikat említenék...

Sokat törtem a fejem az A betűn. Apa, anya nem játszott, mert ha egyikőjüket választom, az a másikukkal szemben méltánytalan. Amikor eljutottam Arany Jánosig, kamaszkorom kedvenc költőjéig, már éreztem, hogy a jó ösvényen vagyok, de még nem a célnál. Végül - nem is értem, hogyhogy nem korábban - eszembe jutott: Jane Austen.

"Nem bírom ki, hogy sajnál! Mindjárt jönnek. Egy perc még, és én egy kilökött cseléd vagyok. És most ez így végződjék?  Ne tudjam elérni, hogy megint gőgös legyen és sértsen meg, hogy bennem felforrjon a lázadó parasztvér... hogy haragomban derékon kapjam... és elvigyem... ki a rózsái közé... a nyári éjszakába... azt a dacos száját szerelembe fullasztani..."

(A hattyú)

Forrás: moly.hu

"Ebben a pillanatban Mary Maloney egyszerűen odalépett mögéje, gondolkodás nélkül meglóbálta a vaskos, fagyott báránycombot, és teljes erejéből fejbevágta vele az urát."

(Roald Dahl: Áldozati báránycomb)

forrás: bookline.hu

"Egyszer talán láttam a VIII. Henriket, vagy valaki mesélte, hogy látta, már nem emlékszem pontosan. De Shakepeare-rel valahogy akkor is megismerkedik az ember, ha nem olvassa. Ott van minden angolnak a tudatában. A gondolatai és a szépségei annyira elterjedtek, hogy lépten nyomon beléjük ütközünk; ösztöneinkkel ismerjük."

Forrás: moly.hu

"Öreg Nan néha többször is elmesélte ugyanazt a történetet, de ha jó történet volt, nem bántuk. Mindig azt mondta, a régi történetek olyanok, mint a régi barátok. Időről időre meg kell látogatnod őket."

forrás: alexandra.hu