"Nagyon megdöbbentünk egy este, ijedten, némán az ajtóra meredtünk, ahol megjelent Sir Lajos, aki költő volt. Pola Negri, aki szerette a rossz szóvicceket mások rovására, azt mondta később, hogy a költő síri látvány volt. Valóban, volt valami kísérteties Lajos début-jében. Télvíz idején teniszcipőben, patentharisnyásan, egy pepita lovaglónadrágban, gyermekre szabott, szűk és rövid ujjú kiskabátban, amely rátapadt kiszögellő csontjaira, és négynapos szakállában volt valami apostoli, amely félig szent és félig őrült benyomását keltette bennünk. Külseje éhtífuszról beszélt, kiváló modell lehetett volna egy tuberkolózis elleni propagandaplakáthoz, arca üvegszerűen, halványan átlátszó volt, és soványsága egyszerűen valószínűtlen. Szó nélkül megette az utolsó fél kenyerünket, negyed kiló margarinunkat, és eltulajdonította előlem a fél cigarettámat, egyszerűen tovább szíva, csak azután szólalt meg.
- Sir Lajos vagyok, költő. Szeretnék aludni. - Miután kijelöltünk számára egy helyet az asztalon, feje alá tett egy megfordított tányért, és mély álomba merült."
Forrás: alexandra.hu