Augusztus utolsó hétvégéjén rég várt esemény érkezett el: Greffivel a nyár legjobb koncertjén vettünk részt. Legalábbis ez volt az előzetes várakozás, és nem csalódtunk. A Hunnia Bisztróban adott közös koncertet a Vasárnapi Gyerekek és a Pluto zenekar, vagyis a Pluto zenekar és a Vasárnapi Gyerekek - nem szeretnék sorrendet felállítani.
A Hunnia nem tartozik a kedvenc koncerthelyszíneim közé, egyedül a fent említett zenekarok tudnak odavonzani - így aztán viszonylag gyakran odakeveredem. Nincs vele semmi konkrét bajom, csak ha arról van szó, hogy hol igyak meg egy sört péntek este, nem a Bank utcai pincehelyiség jut eszembe. Ami amúgy nagyon lakályosan berendezett, ha nincs szuperkoncert, kényelmesen el lehet férni, a koncert belépők jóárúak, az italárakon némi kompenzációt érzek, de belefér.
Mint az a bevezetőben elhangzott, nagyon vártam, de talán mondhatom, hogy vártuk a koncertet. Én a magam részéről azért, mert Pluto koncerten utoljára a vidékre költözésem előtti búcsúbulival egybekötve voltam, és az nem most volt. A zenekarok külön-külön is számot tartanak az érdeklődésünkre - én egy kicsit inkább Pluto-párti vagyok, Greffi számára a Vasárnapi Gyerekek jelentik a mai magyar underground zene non plus ultráját (legalábbis abból a szűk szegmenséből a műfajnak, amit ismer). Amitől igazán különleges volt az esemény, hogy a két zenekar nem egymás után lépett fel, hanem együtt, teljes létszámban, egymás zenéit (is) játszva.
Mikor megérkeztünk, egy zenész barátunk (aki az együtteseket egyébként nem ismeri, csak az ellenállhatatlan társaságunk végett érkezett) csillogó szemekkel mesélte a tapasztalatait a beállásról, amit meghallgatott, a zenekarok felkészültségéről, hangszereiről, aminek a felét ugyan nem értettük, de örültünk, hogy elfogulatlan résztvevőként is pozitív a véleménye.
A Plutoról a facebook oldalukon és honlapjukon ezt lehet olvasni:
"Azért jöttünk, hogy eljátszuk a dalainkat."
"Mikor alakultatok?
A zenekar 2005-ben alakult.
Milyen stílust játszotok?
A stílusunk alternatív rock.
Miért ez a nevetek?
A nevünk egy távoli kis bolygóra utal.
Kik a zenekar tagjai?
Nemes András gitározik és dalol. Dudás Zsombor üti a bőröket. Martinkó Tamás a fürge ujjú szológitáros, Lajkó Bence fújja a rezet, Horváth Gábor pedig a basszusgitárt kezeli
Mik a terveitek?
Studiózás után turnézni megyünk."
A Pluto első hallásra szerelem volt. Kedvenc zenekarom nincs, kedvenc zenéim vannak: legyen benne rockandroll, legyen táncolható, pörgős, változatos, és nyert. Ha ezek mellett még a szövegek is ütnek, akkor biztos, hogy ronggyá fogom hallgatni a lemezt. A Pluto pontosan ilyen. Ha olyan nyelven énekelnének, amit nem értek, akkor is hallgatnám a zene miatt, de Nemes András szövegei különösebb erőfeszítés nélkül a fejemben vannak, indokolt helyzetben idézem is őket. Ízelítőül álljon itt az egyik személyes kedvencem, koncerteken közönség-hergelő, amúgy zseniális klippel ellátott dal a 2009-es Menedék című albumról:
A Vasárnapi Gyerekekről ezt írják hozzáértők a honlapjukon:
„A Vasárnapi Gyerekek nem egy átlagos zenekar. Olyan új dimenziókat érint, mind szövegben, mind hangzásvilágban, melyek eltérnek a mai megszokott sztereotípiáktól.A régi hazai legendás underground együttesek hitelességét és érzékenységét hozzák tovább, átgyúrva a mai kor szellemében. Nem egy nosztalgiautazásról van szó, hanem segítenek megnyitni egy olyan világot, amely az alapvető, őszinte, emberi érzelmek mély rétegeibe kalauzol el, saját magunkban.
Elsöprő erejű indulatokra támaszkodik, tiszta, jól érthető, kiforrott, a régi rock klasszikusok elemi erejét megőrizve a művészi forma igényes és forradalmi megújítására törekednek. Produkciójuk célba talál, akárcsak a mai kor számos, de kevésbé felkorbácsoló zenei alkotása.”
A VGY zenéjéhez némileg másképp viszonyulok, mint az előzőhöz - ebből is látszik, hogy eléggé különbözik a két zenekar. Vannak nagyon dallamos, bohó, szórakoztató, már-már slágergyanús számaik, és vannak olyan elmélyülős, magukba/magunkba fordulós balladák, amiket inkább csak otthon, elbújdosva hallgatnék. Kevés olyan formációt ismerek, akiknek ennyire egyben lennének a szövegeik és zenéik. Álljon most itt egy közönségkedvenc tőlük is:
Mitől működött olyan jól ez a közös koncert? Egyrészt (nyilván nem elsősorban) a közönség miatt. Erős bennem a gyanú, hogy nem számított különösen kirívónak a hallgatóság soraiban, hogy mindkét zenekart ismerjük, szeretjük. Így aztán mindenki örült, hogy a két zenekart együtt hallhatja, láthatja. Másrészt mert a zenészek között is megvolt a harmónia ami szükséges egy ilyen fellépéshez. Ezen nincs is mit csodálkozni, mivel a két csapat állományát tekintve van némi átfedés: Dudás Zsombor a doboknál, Horváth Gábor a basszgitárral a nyakában mindkét zenekarnak alapembere. A többi tagok meg nem vesztek össze.
(Hogy egy kicsit bonyolítsuk még az összefonódásokat, és a nemrég megírt Stukker&Burkus-koncertet is idecitáljuk: a kiemelt zenészek a Stukkerben is tagok, illetve Zsombor A Burkusban is. A többieknek, illetve nekik maguknak a többi zenekaraikról inkább nem ejtenék szót, mert akkor soha nem érne véget a bejegyzés.
Ám mivel a Bemes cikkben szó esett arról, hogy tervezünk írni a zenekarokról, akiket a mozi kapcsán ismertünk meg, idővel elő fognak kerülni ezek is...)
Variációk felállásokra
Visszatérve a jó volt a koncert témára: tényleg az volt. Kezdetnek a Pluto játszotta el néhány számát - én már itt az első sorba keveredtem - majd folyamatosan egészültek ki a VGY tagjaival, és amint ők is teljes létszámban álltak a színpadon, belecsaptak az ő számaikba is. Nemes András lábai előtt volt ugyan egy lista, hogy mit játszanak, de alapvetően megbeszéléses alapon zajlott a dolog. Egy-két bakit az első sorból fel lehetett természetesen fedezni, de ez senkit nem érdekelt, az élvezeti értékből nem vont le, viszont bennfentes érzést adott azoknak, akik előtt lelepleződött a pillanatnyi tanácstalanság. De alapvetően szuperül együtt tudtak dolgozni, jammelni, örömzenélni a fiúk és lány, és nagyon jól szóltak a számok ennyi hangszerrel. A hangulat fergeteges volt, a táncos szekció is valószínűleg csak hely szűkében maradt nyugton. Nem mondom, hogy nem tudtunk volna még meghallgatni néhány számot, de úgy igazán nem maradt hiányérzetünk a három és fél órás koncert végére.
Legyen még sok ilyen, mi ott leszünk.
