Az előző év vége és az idei év eleje, mint azt kedves olvasóink tapasztalhatták, nem kedvezett a blogolásnak, de a túrázásnak sem. Azonban így is volt két kirándulásunk, aminek a megéneklése elmaradt. Elsőként jöjjön hát az augusztusi Csóványos-pótlásunk.

"... Wibra György gondolatokba merülve virrasztott. Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. (...) A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. (...) És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztétikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt."

Moly

"Megmondom neked úgy, ahogy van, Sal, élhetek én akárhol, a bőröndöm mindig ott leskelődik az ágy alatt, hátha épp felkerekedünk vagy kipenderítenek. Úgy döntöttem, hogy potyogjon csak ki minden a kezemből."

 Libri

"Akkor hát a jövőbe jutottunk, kérdezzük, mert láttunk már szép számmal olyan filmeket, melyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy a könyvekről ne is szóljunk. Igen, ez elfogadható magyarázat arra, hogy megmagyarázzuk, ami itt történt, mondjuk, és fellélegzünk, mert rátettük a címkét, a magyarázó feliratot, mindazonáltal az a véleményünk, hogy a szemléletesség kedvéért jobb volna, ha egy másik jelennek neveznénk, mert a föld ugyanaz, csak a jelen idő változik rajta, vannak múltba tűnt jelen idők, és lesznek eljövendő jelen idők, ez végtelenül egyszerű, mindenki megérti."

Libri

Menetrend szerint év elején került volna sorra a Naszály, de időjárási körülmények miatt inkább átugrottuk, és mentünk dagonyázni a Cserhátba. Májusban viszont már igazán semmi akadálya nem volt, hogy pótoljuk ezt a lyukat, így nem is halogattuk tovább. Nem szorongtunk rajta nagyon, mert az utóbbi időben elég sokat javult az állóképességünk, és a Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék környékén már szinteket is mentünk. A legnagyobb kérdés az volt, hogy melyik irányból támadjunk.

"Ébredés az O'Hare repülőtéren, majd irány Chicago belvárosa.
Állítsuk az óráinkat egy órával előre.
Ha váratlanul idegen helyen ébrednék fel.
Ha váratlanul idegen időben ébrednék fel.
Miért ne ébredhetnék fel idegen bőrben?"

Moly.hu

"Pánik. Úgy kúszott fel végig a gerincemen, mint ahogy egy súlyos LSD-trip első hullámai jönnek. Kezdtem rádöbbenni a félelmetes valóságra: itt vagyok egyedül Las Vegasban, egy hihetetlenül kurva drága autóban, teljesen szétcsúszva, se ügyvéd, se pénz, se sztori a magazinnak – és mindennek a tetejébe még volt egy gigantikus szállodai számla is a nyakamon. Mindent felrendeltünk abba a szobába, amit emberi kézzel mozdítani lehet – többek között hatszáz darab átlátszó Neutrogena szappant is."

Moly.hu

"Lord Henry játszott ezzel a gondolattal, és rakoncátlankodni kezdett, felhajította a levegőbe, és átalakította, elengedte és visszakapta, szivárványlóvá varázsolta képzeletével, és fölszárnyazta paradoxonjával. Amint továbbhaladt, a bohóság dicsérete a bölcselet magasába röppent, maga a Bölcselet is megfiatalodott, és elérte a Gyönyör vad muzsikáját, felöltve borfoltos ruháját borostyánnal koszorúzva, bacchánsnőként táncolt az élet deszkáján, és gúnyolta az alamuszi Silenust, hogy olyan józan. A tények menekültek előle, mint riadt erdei lények. Fehér lába taposta a nagy borsajtót, melynél a bölcs Omar ült, míg a pezsgő szőlőlé bíbor és bugyborékoló hulláma meztelen combjára fröccsent, és vörös tajtékjaival lefelé csordogált a bornyomó kád fekete, csöpögő, lejtős oldalain. Nagyszerű rögtönzés volt."

Alexandra.hu

"Láttam magam, ahogy ott ülök a fügefa hajlatában, és éhen halok, pusztán azért, mert nem tudok dönteni, melyik fügéért is nyújtsam a kezem. Kellett volna mindegyik, de ha valamelyiket választom, ez azt jelenti, hogy a többit elveszítem, és ahogy ott ültem, tanácstalanul habozva, a fügék egyszerre ráncosodni kezdtek, feketedni, és egyik a másik után pottyant le a földre a lábam elé."

Libri.hu

"Az aforizma? Tűz láng nélkül. Nem csoda, hogy senki sem akar melegedni mellette."

Moly.hu

"- Azt álmodtam, hogy elraboltak a partizánok. Éreztem, hogy ledarálnak, és éreztem, hogy ropogok a fogaik között.
- Jaj, Istenem! - szörnyedt el Mariska. - Pörzsölték is a mélyen tisztelt őrnagy urat?
- Az volt a legrosszabb - mondta az őrnagy. - Pedig máskülönben elég jól aludtam."

Libri

Március közepén megejtettük a már hagyományosnak mondható több napos-ottalvós túránkat, ezúttal már a Balatont kerülgetve. Minden napnak megvoltak a maga csúcs- és mélypontjai, kicsit úgy mint a napi szakaszok magasságmutatóinak, de összességében maradandó élményekkel gazdagodtunk.

"Jól figyeljenek arra, amit most mondok."

Moly

"Tény és való, hogy hat golyót röpítettem a legjobb barátom fejébe; ám jelen beszámolómmal reményem szerint mégis be tudom bizonyítani, hogy nem vagyok a gyilkosa."

Libri

"Erdődy-Erlauer képviselte a régi nemzedéket. Ő az első fülkében kotolt, rámeredve kézirat papírjára, melyre egész délután csak ennyit írt: "Az életem olyan..." De azóta se tudta folytatni. Nem tudta, hogy milyen az élete, nem tudott rá hasonlatot találni, ami nem is volt csoda: Erdődy-Erlauer élete semmihez sem hasonlított, az pont olyan volt, mint az ő élete."

Moly.hu

"Úgy vélem, Democritus ezt tartotta szem előtt, amikor így kezdte: "Aki nyugodtan akar élni, sem magán-, sem közéleti emberként ne intézzen sok ügyet" - s ezzel nyilván a felesleges tevékenységekre célzott. Ha ugyanis szükséges, mind magán-, mind közéleti emberként nemcsak sok, hanem rengeteg ügyet kell intéznünk; ahová azonban semmi komoly feladat nem szólít el bennünket, ott tartózkodjunk a cselekvéstől."

(Bookline)

Ha a decemberi túra szava a "köd" volt, akkor a januári szakaszunkat a "dagonya" írja le a legjobban. Sajnos ezt a fotók most nem szemléltetik látványosan, mert az utolsó dolog, amire energiánk volt, az a fényképezés.

Szóval az úgy volt, hogy már 2023-ban is megfogalmazódott bennünk, hogy az év végi aránylag sok pihenőnapból milyen jó lenne egyet túrázással tölteni. Aztán egyszerűen nem sikerült kicsípnünk erre egy napot sem, és akkor én beleálltam, hogy márpedig megyünk. Ha máskor nem, akkor január elsején. És mentünk. Január elsején. Nyilván, volt bennünk némi büszkeség, hogy mi aztán másnap is legény, de tudtuk azt is, hogy ebből nem fogunk rendszert csinálni.

Ezzel a bejegyzéssel megint jól elmaradtam, októberi túrát éneklek meg így február közepén. Ennek az lehet az előnye, hogy lekopott már egy csomó benyomás, és rövidebb lesz az összefoglaló. Vagy nem. :)

Most direkt visszanéztem, a 16. szakasz első felét négy éve, az október 23-i munkaszüneti napon csináltuk. Más ennyi idő alatt végigjárja a Kék Kört... Mi viszont gyakran elmondjuk magunknak, hogy nem másokhoz képest kékezünk, hanem saját örömünkre, szóval az első mondatot ne is tekintsük többnek érdekes statisztikai adatnál. És akkor azt már csak halkan teszem hozzá, hogy bár minden évnek úgy vágunk neki, hogy most aztán minden hónapban egyszer bakancsot húzunk, idén márciusban voltunk legutóbb túrázni. Cserébe októberben kétszer is - ez most az első alkalom beszámolója.