Anno A Pusztai farkas nem volt a barátom, így nem a leglelkesebben vártam Hesse soron következő kötetét. Ez azért volt jó, mert végül pozitívan csalódtam.

Helikon / Libri

A Sziddhárta egy fejlődés-/felnövés-történet, amiben végül a főhős eljut a harmóniához önmagával és a világgal. Itt a vége, fuss el véle - mondhatnánk. De ennél azért egy kicsit többről van szó. Főhősünk és legjobb barátja mindent tudni akarnak, amit csak tudni lehet, az élet végső bölcsességét keresik, míg végül eljutnak magához Buddhához. Az egyikőjük tanítványává szegődik, másikukat viszont arra ösztönzi a személyes találkozás, hogy tovább folytassa a tanulást és keresést.

A kötet minden fejezete Sziddhárta életének egy-egy jól lehatárolható szakaszát mutatja be, ettől aztán nagyon visz magával a történet, könnyű olvasni. A Zsebkönyv-sorozat 8. kötete volt a Buddha beszédei, akkor talán írtam is, hogy tök jó, elolvastam, de azért ez ilyen módon nem igen hagy lenyomatot bennem. Ezért is volt jó Sziddhárta története, mert a keleti gondolkodás és Buddha tanításai sokkal kézzel foghatóbbá válnak a laikus olvasó számára (azaz számomra).

Szóval A pusztai farkassal ellentétben ezt a regényt abszolút tudtam szeretni, kifogások nélkül.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.