"Nem érted, hogy az újbeszélnek az a célja, hogy a gondolkodás területét szűkítsük? A végén betű szerint lehetetlenné fogjuk tenni a gondolatbűnt, mert nem lesznek szavak, amelyekkel elkövethető lenne."

Bookline

Általános tapasztalat szerint erre a címre az átlagosnál több olvasó fog kattintani, akik aztán elégedetlenek lesznek azzal, amit kapnak, akár annyira, hogy hangot is adnak az elégedetlenségüknek. Igyekszem tréningezni magam az ilyen jellegű visszajelzésekre, de most azért már itt a második bekezdésben jelzem, hogy ez nem egy Orwell-mélyelemzés lesz egy hozzáértő tollából, csak egy egyszerű olvasó rövid olvasmányélmény-beszámolója.

Kilenc éve olvastam először az 1984-et, abból is született egy blogbejegyzés. Számomra érdekes, hogy első találkozásra mennyire nem tudtam kapcsolódni ehhez az íráshoz, mennyire távol állt tőlem egy ilyen disztópiának a gondolata. Az azóta többször olvasott regénynek most egy egészen új oldala hatott rám sokkal mélyebben, mint a politikai vagy társadalmi vetületei - talán már a bevezető idézetből is kiderül, hogy mire gondolok.

Összefügghet ez azzal, hogy az olvasás mellett egy ideje komolyabban foglalkoztat az írás is, az írásban rejlő lehetőségek, az azzal való játék, a nyelv kreatív használata. De az valahogy csak most, Orwell világában megmerülve tudatosult bennem, hogy mekkora hatalma van az írott szónak. Regényünk hőse, Winston Smith ugyanis az Orwell-i London Igazság-minisztériumának irattári osztályán dolgozik, és az a feladata, hogy korábbi híreket ír újra az aktuálpolitikai eseményeknek és fejleményeknek megfelelően, ezáltal (is) elültetve a fejekben a Párt tévedhetetlenségét, megkerülhetetlenségét. A fenti idézet pedig egy új nyelv megteremtésének a lényegét írja le: ha nem állnak rendelkezésre olyan szavak, amikkel a Párt elveivel ellentétes gondolatokat lehet kifejezni, akkor ezek a gondolatok meg sem tudnak születni. Ez egy olyan gondolatmenet, amivel nem lehet vitatkozni. És ez hátborzongató.

Szóval a mostani olvasás során nekem ez volt a nagy tanulság, hogy a közbeszéd uralása hatalom. Az írás hatalom. Az értő olvasás felelősség. A szó kincs. (Nekem meg borzalmas a humorérzékem, hogy nem bírok nem leírni a végén egy ilyet. Ezúton kérek elnézést mindenkitől, aki idáig eljutott.)

A lényeg, hogy olvassatok! Minél többet. Én is így teszek.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.