"A városok zsúfolásig tele vannak emberrel. A házak lakóval. A szállodák vendégekkel. A vonatok utassal. A kávézók fogyasztókkal. A sétányokon túlságosan sok a járókelő. A híres orvosok rendelőiben meg a beteg. A látványosságokon, hacsak nem valami idejétmúlt előadás, hemzsegnek a nézők. A strandokon pedig a fürdőzők. Most már szinte mindig nehéz helyet találni, holott korábban ez nem okozott gondot. Hát ennyi. Van ennél egyszerűbb, nyilvánvalóbb, állandóbb jelenség a mai életben?"

[Libri]

Rengeteg olyan bekezdés volt a kötetben, amit kiemelhettem volna bevezetőnek, ennél talán sokkal jellemzőbbek, de mindenképp súlyosabbak, provokatívabbak. Akkor miért ezt választottam? Egyrészt mert a bejegyzésem célja nem a provokáció, nem egy kiragadott részlet alapján történő párbeszéd elindítása, másrészt mert ez volt az első pár olyan sora a könyvnek, amit bólogatva olvastam. Hmm, hmm, igen-igen, ezt akár ma is leírhatnánk. Aztán ezt számos másik követte.

Ortega y Gasset könyvében szereplő szövegek a harmincas években születtek - egy esszésorozat (A tömegek lázadása), egy előszó a francia kiadáshoz, és egy utószó az angol kiadáshoz. Előbbi és utóbbi körülbelül a harmadát teszi ki a kötetnek, ami amúgy zsebkönyvhöz képest kicsit izmos lett. Tartottam is tőle, mint a filozófiai művektől általában, és nem is bizonyult könnyű olvasmánynak. Rekord-lassan haladtam vele, így viszont nem fárasztott le, hanem minden alkalommal inkább a rácsodálkozás dominált: komolyan, már nyolcvan éve is ez volt, mint most? Tényleg semmi nem változik, csak magunk körül forgunk?

Tartalmi elemzést nem fogok írni, ezt nálam hozzáértőbbek (mármint az egzisztencialista filozófiához értőbbek) számosan megtették a molyon (is). Inkább csak annyit írnék, hogy akik a világ mai jelenségeivel (a globalizációtól a háborúig) kapcsolatban kíváncsiak egy további nézőpontra, azok bátran vegyék kézbe a kötetet, elgondolkodtató okfejtéseket fognak találni.

Végül még egy apró megjegyzés: általában nagyon szoktam szeretni Szabó Levente borítógrafikáit, és ez is nagyon ütős, de ebben az esetben szerintem "a tömegek lázadásának" egy félreértelmezése. Vagy legalábbis bennem látatlanban nagyon más benyomást keltett, mint amit aztán a szöveg adott.

Na tessék, most micsoda lebegtetéssel fejezem be ezt a leírást...

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.