Nem egyszerű bármit is írni erről a könyvről, nekem legalábbis. Két hete rágódom, de nem igazán tudok olyasmit megfogalmazni, ami bárkinek meghozhatná a kedvét, hogy kézbe vegye a kötetet. Igyekszem legalább a kedvét nem elvenni senkinek - bár nem feltételezem, hogy ilyen befolyásom lenne a népes olvasótáboromra.

moly.hu

Szóval, visszakanyarodva a fősodorba: nagyon nehéz volt kapcsolódási pontot találnom ahhoz, amit olvastam. (Rövid idézet a Wikipédiáról, mint releváns forrásból, hogy mi is ez: "Az örök béke (filozofikus tervezet), Immanuel Kant filozófiai esszéje. (...) A jogi szerződés formájában írt filozófiai tervezetében Kant kifejti, hogy megvalósítható a tartós béke, ha bizonyos feltételek teljesülnek.")  Sem filozófus, sem társadalomtudós, sem jogász, sem politikus nem vagyok, így a kötet által használt fogalomrendszer, felépítés és gondolatkörök nem igazán nekem szóltak.

Persze, volt egy-két aha-élmény, hogy "hát igen-igen, egy önző érdekek nélküli világban ez ésszerűen így kellene működjön", és "nahát, ez a gondolat ma is mennyire releváns", és "milyen érdekes, erre így még nem gondoltam, de miért is ne"? De művelt társaságban eszmecserélni már nem tudnék róla. Azt hiszem, ahhoz, hogy az olvasónak tényleg átmenjen az üzenet, másfajta műveltségre van szüksége, mint ami nekem van. Egy próbát azért megért.

 A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.