Nos, ahogy egy hete beharangoztam, elkezdtük megfőzni Váncsa István Ezeregy+ receptjét (illetve abból ötvenkettőt).

Óvatos választással kezdtünk: minden alapanyagot ismerünk, a Klauzál piacnál messzebb nem kell menni, és amúgy is: van aki nem szereti a fokhagymát?

Anélkül, hogy magát a receptet megosztanám, néhány tanulság a készítés menetéről és a fogyasztás tanulságairól.

Először: a kötetben szereplő mennyiségek valóban előételként egy olyan hat-nyolc fős vacsorához / társasjáték partihoz / olyan összejövetelhez elegendőek, ahol valamit majszolunk. Ha csak két embernek készül, féladag is kitart jó pár napig.

Másodszor: a puhára sült fokhagyma nem szép látvány. Egészen krémes, viszont nagyon nehéz kezelni.

Harmadszor: a szerző a krémet zöldségekkel, nachoval tunkolni, pitába tölteni, kenyérre vagy kétszersültre kenni javasolja. A krém a fokhagyma krémen kívül háromféle sajtból áll, s a massza sűrűségét az ember tejszín hozzáadásával állítja be. Én egy közepes állagot próbáltam belőni, hogy kenni és tunkolni is lehessen, de előbbi esetben nyilván kevesebb, utóbbi esetben több tejszínnel dolgozik az ember.

Mi eddig pirítóson, kovászos bagetten és zöldségekkel próbáltuk, működik. Kolbásszal is, ízlés szerint.

Kolbászról jut eszembe: jövő héten jön a meleg előétel, hússal.

Nyamm.