"Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport!"

Alexandra.hu

Jó, jó, ez a fenti idézet nem éppen objektív összefoglalója a kötetnek, de ez most egy ilyen szubjektív bejegyzés lesz.

(A legutóbbi szubjektívabb írásomra meg is kaptam, hogy milyen informatívan beszámoltam erről a könyvről, csináljak még sok ilyet - ja, inkább ne. Nem mentem bele, de most akkor elárulom annak a néhány olvasómnak, aki van, hogy ezek a posztok nem a könyvekről szólnak - annak ezer más fóruma van -, hanem az olvasmányélményekről. Ami néha nagyon rossz, akkor is, ha éppen egy irodalomtörténeti klasszikusról van szó.)

Így a szubjektív kitekintő után maradjunk az irodalomtörténeti klasszikus kifejezésnél, mivel a magyar irodalom tekintetében Örkény és az ő egypercesei valahol tekinthetők annak. Szerintem aki még nem olvasott egyperces novellát, annak is ott van a fejében, hogy talán egyszer kellene, mert mindenki is olvasta őket.

Én minden évben olvasok egyperceseket, mert igényem van rá. Így előzetesen kicsit meg is ijedtem, hogy mit lehet erről majd írni, mert ezek a novellák, ez a kötet magáért beszél. Ha magyarázni kell, az már régen rossz. Talán ezért is alakult így, hogy helyette inkább magamról írok, ezúton kérek elnézést mindenkitől.

Szóval minden évben olvasok egyperceseket, de igazából ha az ember egyperces novellát olvas, akkor egyúttal önmagát is olvassa. Van amelyik íráson éppen csak elmosolyodik, van amelyikre rálegyint, van amelyiken megdöbben, van amelyiktől megrendül. És az újraolvasásnál ugyanez pepitában. Tök jól mérhető - legalábbis nekem - a reakción, hogy most éppen mi foglalkoztat, és akkor az a novella jobban megszólít.

Örkény régóta irodalmi példaképem, de ez a kép is folyton csiszolódik. Eleinte a humorát szerettem volna eltanulni, valamivel később a frappáns fogalmazásmódját, amivel egypercesre tud csupaszítani bármilyen jelenséget. Az utóbbi időben a tisztánlátását és a lényeg átadásának képességét csodálom.

Szóval Örkény és egyperces rajongó vagyok. Itt nincs olyan, hogy kinek ajánlom, mert mindenkinek. Amilyen mélységben éppen meg tud merítkezni benne az olvasó, mindenképp örömet okoz az olvasása.

A bevezetőként választott idézet pedig az "Arról, hogy mi a groteszk" című novellából származik, és nagy kedvencem. A groteszk költői arca, vagymi...

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.