"Azt dicsérd benne, amit sem tőle elvenni, sem neki adni nem lehet, ami az embernek a sajátja. Azt kérdezed, mi ez? A szellem és szellemében a kiművelt értelem. Az ember ugyanis értelmes élőlény. Ez az értéke akkor tetőződik be, ha betölti azt, amire születik. Márpedig mi az, amit tőle az értelem követel? A legkönnyebb dolog, hogy saját természete szerint éljen."

Libri

Az utóbbi időben foglalkoztat, hogy milyen is az ember saját természete, és hogyan tud ezzel összhangban élni, talán ezért is fogott meg annyira, hogy ez már kétezer éve is téma volt.

Bárki, aki olvassa a kis beszámolóimat, pontosan tudhatja, hogy mennyire nem tudok kapcsolódni a filozófiai, bölcseleti szövegekhez. Ehhez képest Seneca leveleinek gyűjteményét úgy fejeztem be (mondjuk ultra hosszú ideig, majdnem másfél hónapig ültem rajta), hogy ezt érdemes lesz időről időre újraolvasni. Nem tudom, hogy azért, mert a Luciliusnak címzett levelek témái ma is aktuálisak, vagy csak személyesen nekem érdekesek, de meglepően közel került hozzám ez a kötet.

Azért vannak kifogásaim is. :)

Az egyik, hogy kb. csak a harmincadik levélnél jöttem rá, hogy a tartalomjegyzékben minden levélhez tartozik (egy gondolom utólagos) cím, rövid összefoglaló a témáról. Hogy ezeket miért nem lehetett a kötetben is szerepeltetni? A másik, hogy nagyon hiányzott egy rövid szerkesztői jegyzet, ami kicsit képbe hoz mind Senecával, mind a levelek életműben való elhelyezkedésével kapcsolatban. (Az OSZK-n egyébként olvasható egy 1943-as kiadás, amiben ezek az általam hiányolt dolgok megvannak, innen tudtam meg, hogy a kötet anyaga Seneca utolsó éveiben született, mikor Nero szolgálatából már visszavonult.)

Hát így. Olvassatok Senecát, hátha nektek is bejön!

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.