Be kell vallanom, igazi, klasszikus, vasárnapi asztalra való húslevest még sosem főztem. Főleg zöldségleveseket csinálok, hús legfeljebb csak mutatóba kerül bele. Most is megkerültem ezt a kérdést a receptválasztással. Kicsit még csaltam is.

A recept ugyanis úgy kezdődik: végy egy egész csirkét, ezekből a részeiből főzz alaplevet, amazokból meg készíts ragut. Nos, én ezen a ponton kivettem a fagyasztóból a megfelelő mennyiségű alaplét, és olyan csirkerészeket vásároltam, melyeket a recept nem említett alaplébe főzendőként.

A raguleves úgy készül, hogy először a feldarabolt húst lepirítod, majd a hozzáadott gyökérzöldségekkel ragut készítesz belőle. Ezzel párhuzamosan az egyéb zöldségeket külön, egyesével megfőzöd. Majd a ragut felöntöd alaplével, felforralod, és beleteszed a külön főzött zöldségeket.

Amit én itt elrontottam, leginkább abból ered, hogy egyrészt türelmetlen voltam, másrészt még ismerkedem a december óta a háztartásunk részét képező öntöttvas lábos működésével. Történt ugyanis, hogy úgy ítéltem meg, hogy a zeller és a répa sosem fog megpuhulni. Így rátettem az edényre a fedőt. Aminek az eredménye az lett, hogy a zeller és a hagyma konkrétan elolvadt negyed óra alatt - ennek köszönhető a leves opálosan zavaros jellege -, viszont az egyéb zöldségeknek még a fele nem látott forrásban levő vizet, így aztán a ragu jócskán beelőzte a többi hozzávaló elkészülését.

Ám a végeredmény így is egy elképesztően gazdag ízvilágú, túlnyomóan zöldséges leves lett. Nyami.

Jövő héten zöldségleves következik.