Karácsonyra megkaptam a sorozat legutóbbi kiadását (az új borítóval), és nemrég neki is ültem újraolvasni az első kötetet. Az jutott eszembe, hogy most, hogy már mindenkiben leülepedett a sorozat okozta katarzis/csalódás, érdekes lehetne egy olyan bejegyzés-folyam, ami olyan szemmel reflektálna a regényekre, hogy azoktól hol, mennyiben vált el a feldolgozás. Kezdjünk is neki!

9gag

Néhány dolgot azért leszögeznék elöljáróban:
1, teljes spoiler-cunami lesz - mind a könyvek, mind a sorozat tekintetében;
2, nem fogok minden egyes apró-cseprő eltérést szemlézni, mert
a) biztosan kimaradna valami,
b) rengeteg olyan eltérés van, ami a cselekmény folyását nem igazán befolyásolja,
c) ez egy szubjektív válogatás: mondjuk, hogy azoknak az eltéréseknek a gyűjteménye, amik annyira sarkalatosak, hogy annak ellenére feltűntek, hogy ezer éve láttam a sorozatot
( d) és így a hozzászólók tömegei is hozzátehetik az nekik feltűnt fontos dolgokat :) ).

Érdekes adalék még, hogy amikor legutóbb olvastam a könyveket (talán nem is az összeset, csak az első hármat?), még nem láttam a sorozatot. Van ez a hülyeségem, hogy ha van egy állítólag elképesztően fantasztikus feldolgozása egy írott szövegnek, amit mindenképp látni kell, általában előbb elolvasom a forrást, aztán nézem meg a feldolgozást. Így volt ez a Trónok harcával is.

Azok számára, akiknek a könyv nem volt a kezében, új infó lehet, hogy kötetek nem klasszikus módon vannak fejezetekre bontva, hanem minden fejezetben egy-egy karakter szemszögén keresztül ismerjük meg a cselekmény folyását. Az első kötetben a Starkok dominálnak, konkrétan Ned (Eddard), Catelyn, Jon, Sansa, Arya és Bran történetszála jelenik meg. Rajtuk kívül Tyrion képviseli a Lannister-házat, s Daenerys a Targaryen-házból kalauzol minket a Keskeny-tengeren túlra.

És akkor itt térek vissza az eggyel korábbi bekezdésbe, hogy azelőtt olvastam először a kötetet, hogy láttam volna a sorozatot. (Nem öncélú fun fact volt az olvasási szokásaimról. :) ) Greffi egyszer azt mondta, hogy azért nem bírta elolvasni az első kötetet (sem), mert számára rendkívül fárasztó volt, hogy állandóan ugrál a szereplők, helyszínek, személyes történetek között. Ezt egyrészt el tudtam fogadni, mert tényleg van olyan, aki ettől ki tud szaladni a világból. Másrészt nem értettem vele egyet, én kimondottan élveztem ezt a fajta történetmesélést, s rengeteg "csak még egy fejezetet" felütésű hajnalig olvasásom volt, mert alig vártam, hogy újra bekapcsolódjak egy-egy karakter életébe. Na de, egészen más élmény volt úgy olvasni a regényt, hogy a szereplők a sorozatban évekig az életünk részei voltak. Most kb. mindenkit kedves ismerősként üdvözöltem... Szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki betéve tudja, ki kicsoda, s kivel hányszor.

Ebben a kötetben még nagyjából egy helyen és időben, egyazon problémakörben mozog a cselekmény, s bár az egyik szereplő a Fekete várban van, a másik Vaes Dothrakban, a harmadik Deresben, a negyedik Királyvárban, a többiek meg éppen út közben, nagyjából ugyanaz a néhány motívum jelenik meg mindenki motivációjaként, s általában kapunk is híreket arról, hogy a többiek éppen hogy állnak. Szóval ebben a kötetben még abszolút egyben van a történet.

És ez a történet szinte teljes átfedésben van a sorozat első évadával. Ugyanúgy prológussal nyitunk, amiben három felderítő furcsa és ijesztő felfedezéseket tesz a Falon túl, ezt a kalandot csak az egyikük éli túl, s ő rémületében neki is indul Délnek. És ugyanúgy Daenerys-szel fejeződik be, amint három bébi sárkánnyal előbukkan a halotti máglya füstölgő hamvai közül.

És akkor a történet, amit kicsit kiforgattam az eredetihez képest. Hiszen, míg a könyvben nagyjából kronologikusan haladunk az eseményeket tekintve, csak éppen mindig más szereplő szemüvegén át látjuk, én most - talán kíváncsiságból is - szereplőnként írtam ki, hogy kinek a történetéből mit tudunk meg. Szóval aki nem olvasta a könyvet és nem látta a sorozatot, nem innen fogja megtudni, mi volt a sztori, mert annál kicsit zavarosabb lett az eredmény. :)

Kezdjük Eddard Starkkal, bár messze nem vele indul a történet.
Ned családja körében fogadja a királyt, Robert Baratheont Deresben, aki felkéri Segítőnek. Úton Királyvárba történik a királlyal való állandó konfliktusuk első összeütközése: meg kell-e öletni Daenerys Targaryent, mint potenciális trónkövetelőt. Újabb konfliktus, hogy ki kell végeznie lánya, Sansa rémfarkasát, másik lánya Arya és a trónörökös Joffrey herceg közötti csörte "jutalmaként". Királyvárba érkezvén rögtön el kell loholnia a Kistanács ülésére, ahonnan Kisujj, a pénzmester, elviszi a bordélyába Catelynhez, a feleségéhez, s megtartják a családi kupaktanácsot Lannister-ügyben (a Lannisterek ugye a királyné családja). Ezután, a tiszteletére szervezett lovagi torna előkészítése mellett, megkezdi nyomozását Jon Arryn, az előző Segítő halálának ügyében, így találkozik Gendryvel, Robert egyik fattyával. A tornán megismerjük a Viráglovagot és a Hegyet - többek közt -, illetve kiderül hogy a játékok egyetlen halálos áldozata a korábbi Segítő fegyverhordozója volt. Újabb jéghideg nyom. Lezajlik Eddard és Robert második nagy vitája Daenerys ügyében - aki a király szerint már még nagyobb veszélyt jelent, mert nem elég, hogy hozzáment egy dothrakihoz, de teherbe is esett. Ned visszaadja a Segítői hivatalt, és elkezdi szervezni az azonnali hazaútját, amikor Kisujj kecsegtető lehetőséggel keresi meg. Elviszi a bordélyba, ahol Jon Arryn a halála előtt utoljára járt, itt újabb királyi fattyút talál. De nem ez a fő baj, hanem az, hogy kifelé jövet belefut a királyné ikertestvére, Jaime által vezetett Lannister-őrségbe, akik lemészárolják a kíséretét. S a sorozattal ellentétben itt nem szúrja át senki a vádliját, hanem a véráztatta földön elcsúszó lova alá szorult lába törik szilánkosra. Az ezt követő lázálmában látjuk, amint Dorne-ban a húgáért, Lyannáért harcol. Ébredés után a királyhoz kell mennie, aki számon kéri rajta Tyrion, a királynő öccsének elfogását, s visszaadja neki a Segítő jelvényét. Ezt követően a király vadászni megy, s a távollétét kihasználva Ned találkozót kér Cerseitől, a királynétól. A beszélgetésen szembesíti azzal, amit kinyomozott: a házasságtörés-vérfertőzés vádjával, s Cersei, mint akinek minden mindegy, bevallja, hogy Jaime lökte le Brant, Ned fiát a deresi toronyból, mikor rajtakapta őket. Megy az erőfitogtatás, kire mi vár, ha a másik befolyása éri el a célját... Ebben a helyzetben váratlan fordulatként kiderül, hogy Robertet felnyársalta a vadkan, amit prédául szemelt ki. A király még meg sem halt, de már megindulnak a hatalmi játszmák: Ned Sárkánykőre küldet Robert öccséért, Stannisért, mint jogos trónörökösért. Eközben Renly, Robert ifjabbik öccse, és Kisujj is bejelentkezik Nednél, mint leendő régensnél, hogy a saját befolyását bebiztosítsa az elkövetkező trónviszály idejére. Hogy a békés átmenetet biztosítsa, Ned megpróbálja maga mellé állítani a városi őrséget, hogy a király halálát követően könnyedén el tudja távolítani a trónról Joffreyt. Azzal nem számol, hogy a királyné többet fizet az őrségnek, akik így ellene fordulnak, s az ifjú  fattyú-király árulónak kiáltja ki, amiért megtámadta a trónigényét. Ned a börtönben senyved, többnyire hallucinál és önmagával vitatkozik, mikor meglátogatja Varys, a besúgók mestere, és válaszút elé állítja: vagy meghal a becsület szobraként, de akkor számítson rá, hogy a lányai elég vacak helyzetbe kerülnek, vagy a lányaiért feladja az elveit, és elismeri, hogy aljas szándékból tört Joffrey trónjára. Ez volt Eddard Stark utolsó jelenete, a további sorsát már csak mások történetében látjuk.

A legfontosabb szemtanú Ned sorsában a lánya, Sansa Stark.
Sansával a Királyi úton találkozunk először, ahol mindenkivel nagyon udvarias, újdonsült vőlegényével, Joffrey herceggel sétalovagol, majd végignézi az Arya és Joffrey közötti, farkassal súlyosbított összecsapást. S közben picsog. Aztán később már duzzog is, a farkasa kivégzése miatt (ebben mondjuk igaza van: Arya elhajtotta saját, Joffrey-ra támadó farkasát, tudván, hogy le fogják rajta verni a csukló-marcangolást). Ettől függetlenül imád Királyvárban élni, és hercegnőset játszani. Ezért aztán különösen a szívére veszi, mikor apja - miután elkövették ellene és emberei ellen a merényletet - úgy dönt, összecsomagolja őt és húgát, s hazaküldi Deresbe. Olyannyira nem akar lemondani szívszerelméről, Joffreyról, hogy bizony szalad is a királynéhoz árulkodni, hogy az ő rosszindulatú apja el akarja választani az ő hercegétől. Még akkor sem fog gyanút, hogy ezt tán nem kellett volna, mikor jelentése jutalmaként bezárják a lakosztályába, s napokig nem kap hírt senkitől és semmiről, csupán hallja, hogy zavargások törtek ki. Miután minden elcsitul, a Tanács elé citálják, ahol tájékoztatják arról, hogy az apját árulóként letartóztatták. A következő királyi kihallgatás során nyilvánosan elismeri apja bűneit, és kegyelmet kér számára. Amit Joffrey elegánsan meg is ígér, majd lecsapatja Eddard nagyúr fejét. Sansa kiszeret.

Sansa húga, Arya Stark szintén a deresi-királyvári csapatot erősíti, de eléggé más utat jár be.
Deresben Arya nem szeret kézimunkázni, sokkal jobban érezné magát, ha a bátyjai körében tanulhatna harcolni. Féltestvéréhez, Jon-hoz különösen erős kötelék fűzi. Legközelebb őt is Királyvárban látjuk, ahol elég nyomorultul érzi magát. A farkasát elvadította maga mellől, hogy ne bosszulhassák meg rajta Joffrey sérülését, a barátját, akivel kardozni tanult, megölték (s úgy érzi, hogy ez az ő hibája), s az apján kívül nincs a közelében senki, aki kicsit is megértené. Ebből a helyzetből hoz szabadulást, mikor megkezdi "táncóráit" Syrio Forellel, a braavosi Tengerúr Első Kardjával (aki amúgy kopasz...). Később macskákat kerget, így bekeveredik Királyvár katakombáiba, ahol szándéka ellenére kihallgatja két ismeretlen (Varys és a Keskeny-tengeren túli kereskedő, Illyrio) beszélgetését, az apját is érintő cselszövésekről. Miután apja végleg úgy dönt, hogy a lányokat hazaküldi, Arya éppen utolsó "táncóráján" vesz részt, amikor a királyné emberei rajta ütnek, s el akarják ragadni. Syrio Forel segít neki meglépni, s bár fogalma sincs, hogy milyen konfliktusba keveredett az apja, tudja, hogy el kell tűnnie szem elől. Királyvár utcáit járja, galambokat fog, Bolhavégen tengődik, mígnem a tömeggel együtt Baelor Szentélyéhez keveredik, ahol Joffrey éppen lefejezteti az apját. Innen Yoren, az Éjjeli Őrség toborzója menekíti ki azzal, hogy észak felé tartva kirakja Deresben.

Deresben Bran Stark maradt, öccsével, Rickonnal.
Azzal indul a regény, hogy Bran elkíséri az apját és a testvéreit a Falról szökött felderítő kivégzésére, majd találnak hat rémfarkas kölyköt - Ned minden gyermekének jut egy. Később nagyon látványos leírást kapunk Deresről, miközben megtudjuk, hogy Bran szuperül tud falat mászni. Ami ugye az egyik fő konfliktus-forráshoz vezet, mert Cersei és Jaime Lannister kettősére bukkan in flagranti. Legközelebb az álmába csöppenünk, élet és halál között lebeg, s mikor úgy dönt, tud repülni, felébred a több hetes kómából. Helyzetében az egyetlen örömforrás, amikor Tyrion Lannister megajándékozza egy egyedi nyereg terveivel, amivel - ha már járni nem is, lovagolni újra tud majd. Nos, éppen ezt a tudományát próbálgatja, mikor néhány, a Falon átszökő vad megtámadja. Robb, a bátyja, a farkasaik és Theon Greyjoy, apjuk gyámfia, leterítik a vadakat egy nő kivételével, aki később értékes segítője lesz a fiúnak. Nagyot ugrunk Bran történetében, legközelebb akkor látjuk, mikor Deresbe gyülekeznek a Starkok zászlóhordozói, hogy Robb, a legidősebb Stark fiú vezetésével a Lannisterek ellen vonuljanak, s Eddard szabadon engedéséért harcoljanak. Deresben éppen az új harcosokat képezik ki, mikor hírét veszik Eddard nagyúr halálának, amit egyébként Bran és kisöccse, Rickon is megálmodott.

Havas Jon, Ned Stark fattyú fia Észak felé kalauzol minket.
Jon mellőzve érzi magát a testvérei között, szeretne a Falra menni nagybátyjával, az Éjjeli Őrség felderítőjével, bár ettől az éppen Deresben vendégeskedő, a király kíséretéhez tartozó Tyrion óva inti. Mégis elindul, de előtte még a húgát, Arya-t megajándékozza egy karddal. A Falon nem érzi magát túl jól, mindenki utálja, mert egy arrogáns kis tök... Tyrion továbbra is a vállán ücsörgő angyalként terelgeti az élet kacskaringóin. Tyrion távozása után pártfogoltra és barátra lel Samwell Tarly személyében, akiért több alkalommal ki is áll az Őrségben. Többek közt az ő mesterkedésének köszönhetően válik Aemon mester (az Őrség bölcse) jobb kezévé a fiú, ugyanakkor, amikor Jon, legnagyobb felháborodására felderítő helyett az Őrség parancsnokának intézői posztját kapja meg. Azért ebből a pozícióból is sikerül lejjebb küzdenie magát, mikor állandó ellenlábasára, az Őrség fegyvermesterére támad, aki nem épp tisztelettel emlegeti az árulóvá avanzsált apját. Persze viszonylag gyorsan visszaszerzi bizalmi pozícióját, mikor megmenti a Parancsnokot, a Falon túlról behozott, halottnak hitt, ám meglehetősen offenzív felderítő korpuszának támadásától. Mormont parancsnok hálája jeléül Jonnak adja a családi kardot, amire fia, Jorah (akivel Daenerys kísérőjeként fogunk találkozni) méltatlanná vált. Majd - mintegy megelőző támadásként - Aemon mester hívja kedélyes beszélgetésre a fiút, a saját példáján szemléltetve, hogy bármi lesz is az apja sorsa, ha tisztességesen akar dönteni, akkor az Őrségben marad. Ja, merthogy Aemon mester eredendően Targaryen, bár meg nem mondom, hogy milyen fokú rokonsága Daenerysnek... Jon természetesen szökik az Őrségből, mikor megtudja, hogy Robb hadsereggel indult a Lannisterek ellen, de a barátai visszahurcolják. A Parancsnok kicsit megdorgálja, majd közli, hogy indulnak a Falon túlra.

Sok szó esett már Tyrion Lannisterről, így jöjjön az ő szála.
Tyrionnal először Bran balesete után találkozunk Deresben, mikor is néhány nevelő célzatú pofonnal udvariasságra tanítja unokaöccsét, Joffreyt, majd reggeli közben ráhozza a frászt a testvéreire azzal, hogy igencsak érdekelné Bran mondanivalója, ha felébred. Ezután elindul a Falra Havas Jonnal. Miután megnézte, mit látni a világ tetejéről, s az Őrség vezetősége a lelkére kötötte, hogy küldjön nekik embereket, ez a kitérő véget is ér. Tyrion Délre menet Deresbe látogat, ahol megajándékozza Brant, majd folytatja útját, míg Catelyn Stark el nem fogja. Úton van a Arryn Völgye felé Catelyn foglyaként. Arryn Völgyében, a Sasfészekben él Catelyn húga, a korábbi Segítő, Jon Arryn özvegye. Az úton túlesik élete első csatáján, s megismerkedik Bronnal, a zsoldossal. Legközelebb a Sasfészek börtönében látjuk, ahonnan kidumálja magát, azzal, hogy küzdelem általi ítéletet követel. Miután Bronn megnyeri neki a párbajt, elhagyják a Sasfészket, s viszonylag gyorsan az erdei klánok felségterületére érnek. Miután Tyrion megalkuszik velük, az ő kíséretükben érkezik apja, Tywin táborába, aki azon mód be is szervezi a vadembereket a seregébe. Mivel apja a harctéren számít rá, megkapja a királyi ítéletvégrehajtó unokaöccsét, Podrick Payne-t fegyverhordozónak, leghűségesebb zsoldosa pedig hölgytársaságot szerez neki: Shaet. Ezután figyelemreméltó csataleírást kapunk, kár hogy ezeket a részeket elmismásolták a sorozatban, s kiderül, hogy Robb átvágta a nagy Tywin Lannistert, mivel kettéosztotta csapatát, s csak a kisebbik részét küldte Tywin ellen, a nagyobbik hányaddal a Jaime által ostromolt Zúgó felé vette az irányt. Családi kupaktanács: a Lannisterek esélylatolgatnak, annak fényében, hogy Jaimet elfogták, Eddardot lefejezték, Renly Baratheon (az exkirály ifjabbik öccse, ugye), feleségül vette Margery Tyrellt, így a déli Égikert támogatásával benyújtotta trónigényét. Ja, és a bátyja, Stannis Baratheon is sereget gyűjt. Mindenesetre Tywin elküldi Tyriont Királyvárba, hogy a nevében működjön, mint a Király Segítője. 

Catelyn Stark története majdnem olyan, mint egy roadmovie. Gyakorlatilag végigutazza a regényt, s közben nagyon sok dolgot lát.
Catelynről megtudjuk, hogy nem szereti Deres istenerdejét, hiszen hiába van öt északi gyermeke, mégiscsak Délről jött. Később titkos hírt kap a húgától, a nemrég elhunyt Segítő özvegyétől, hogy férjét a Lannisterek mérgezték meg. Eztán hosszasan - és szerintem nagyon ellenszenvesen - kesereg Bran betegágya fölött, mígnem jön a tőrös emberrel való összecsapás, ami után úgy határoz, hogy el kell mennie Királyvárba, közölni Neddel, hogy a Lannisterek Bran életére törtek. Királyvárban gyerekkori barátja, Kisujj fogadja, s tájékoztatja, hogy a tőr Tyrionhoz tartozik. Királyvárból hazaindulva elbizonytalanodik, hogy Zúgóba, apja kastélyába menjen, vagy egyenesen haza gyermekeihez, Deresbe. A kérdést végül az dönti el, hogy fogadóba, ahol megszállt, betér a Dél felé tartó Tyrion, akit első dolga elfogni és vasra verni, a Bran elleni merényletre hivatkozva. Kíséretével a Völgybe, húga birodalmába érkezve elsőként nagybátyjával találkozik, a Fekete Hallal, ő lesz a csapat kísérője a Sasfészekbe. Szerintem itt csúnyát csalt a sorozat, egy nagyon leegyszerűsített verzióját látjuk a Sasfészeknek a regényhez képest. A sorozatban egy nagyon magas és meredek hegyre épült várat látunk. A regényben egy Tolkien-i tájon át vezető egynapos lovaglással, és hegyre szamaragolással lehet eljutni a Völgy őrzött bejáratától a kastélyig. Ahol Catelynt a nagyon elborult húga, Lysa és annak furcsa fiacskája várja. A következő epizódban Tyrion küzdelem általi ítéletét látjuk, melyben Bronn, a zsoldos képviseli, s nyeri meg az életét. Ezután az asszony Zúgó felé veszi az irányt, ám menet közben megáll fia, Robb táborában, aki sereget vezet a Lannisterek ellen Eddard becsületéért. A csapatokkal vonulva dél felé, Robb követeként bocsátkozik tárgyalásokba az Átkelő urával, Walder Frey-jel, és miután néhány házasságot elrendeztek a nemes Stark és kevésbé nemes Frey família között, az északi csapatok előtt megnyílik az út Dél felé. Legközelebb a Suttogó Erdőben zajló csata után látjuk, ahol Robb csapatai elfogják Jaime Lannistert. Miután a Zúgót ostromló Lannister-sereg elvesztette a parancsnokát, az egyesült északi-, Tully- és Frey-sereg bedarálta a maradékot. Catelyn először jár Zúgóban, mióta Deresbe költözött. Edmure bátyja fogadja a hírrel, hogy az apjuk haldoklik. Közben Robb haditanácsot tart, ahol az északi urak elhatározzák a Hét Királyságtól való elszakadást, és a fiút kikiáltják Észak Királyának.

Daenerys Targaryen története itt még teljesen elválik a Hét Királyságban zajló eseményektől, bár a vele történő dolgok elég sok konfliktust generálnak amott, mint az Ned sztorijában láthattuk.
Daenerys története Pentosban, a Szabad Városok egyikében, Illyrio tanácsos házában kezdődik, s Khal Drogonak való bemutatásával folytatódik. Továbbá megtudjuk, hogy bátyja, Viserys, ha lehet, még ellenszenvesebb, mint a sorozatban. Menyegző, nászéjszaka. Vándorlás, szenvedés, öntudatra ébredés, kéj. Mindeközben Jorah Mormont, a száműzött lovag, hű árnyékként követi khaleesi-jét, Vyseris pedig továbbra is kicsinyes mellékszereplő. Vaes Dothrakban Dany megeszi a lószívet, elhangzik a jóslat a csődörről, aki meghágja a világot. A világra szóló szerelem egyre mélyül. Vyseris némi további szarkavarás után megkapja a koronáját - folyékonnyá hevített arany formájában. Később Dany hiába győzködi Khal Drogot, hogy a Hét Királyság ellen vezesse a khalasaarját, miután merényletet kísérelnek meg a lány ellen - amit a meglepően jól értesült Jorah Mormont akadályoz meg, Drogo megfogadja, hogy megszerzi asszonyának a Vastrónt. Így aztán a dothrakiak mészárolni mennek, hogy elegendő erőforrást gyűjtsenek a nagy harchoz. Drogo kisebb sérülést szenved (semmiféle erőfitogtatós párbaj nem zajlik), mire Daenerys - totál naivan - rászabadítja a lemészárolt nép papnőjét, hogy kezelje a sebet. Drogo rosszul van, Dany hívja a papnőt, a dothrakik lázadnak, vérmágia, miegymás. Így utólag nézve Daenerys történetszála elég rohamléptékkel halad a többiekhez képest... A zaklatott helyzetben megindult a szülés, s kínjában Mormont bevitte Daeneryst az éppen vérmágiázó papnőhöz, így elvesztette a gyermekét. A cserébe kapott Drogoval sem elégedett, így őt is elengedi. Halotti máglyát építtet férjének, megégetteti a halálát okozó papnőt, majd három sárkánytojásával maga is besétál a lángokba... ...S miután a tűz elhalt, az izzó parázs és hamu közül kiemelkedik a Sárkányok Anyja, három gyermekével.

Nos, ennyit a meséről. Menet közben is említettem egy-egy dolgot, ami eltérés a sorozathoz képest, de van néhány, amit külön is kiemelnék. Még egyszer mondom, egyik sem olyan, ami a történet folyását nagyban befolyásolná, inkább csak érdekességek.

1, Általános dolog, hogy a nem felnőtt szereplők a könyvben mind két-három évvel fiatalabbak, mint a sorozatban. De érthető, hogy huszonéves színészekkel hitelesebb eljátszatni 16-18 éveseket, mint a könyv szerinti 12-15 éveseket...
2, Daenerys és Khal Drogo kapcsolatát a sorozat kapcsán sokan támadták, mondván erőszaktevéssel indul a házasságuk. A könyvben azért nem egészen így volt. Jó, hogy elrendezett házasság révén tényleg nem egy bizalmi kapcsolat, de Drogo nem állat módján közelít a lányhoz, és megvárja a beleegyezését... Más kérdés, hogy utána elég sok időbe telik, míg tényleg egymásra hangolódnak, és minden fél örömét leli a házaséletben, de a nászéjszaka speciel kevésbé brutális mint a sorozatban.
3, A könyvben egyáltalán nem szerepel az északi szajha, Rose. Aki ugye a sorozatban egyrészt Deres ifjainak beavatója, másrészt miután Királyvárba költözik, Kisujj legfőbb bizalmas lesz. Na, ő nem létezik a regényben.
4, Tywin Lannister ikonikus bemutatkozó jelenete, hogy megnyúz egy szarvast, miközben Jaime fiával haditanácsot tart, az valójában nem is Tywin Lannister jelenete volt. De nem ám. Valójában Samwell Tarly apja nyúzott meg egy szarvast, miközben közölte a fiával, hogy ha nem ölt önként feketét, akkor a tizennyolcadik neve napján elviszi vadászni, és véletlenül őt fogja eltalálni, nem a szarvast... Ez azért egy erősebb jelenetnek tűnik, mint a sorozatbeli, még úgy is, hogy Charles Dance produkciójától futkározott a hátamon a hideg...
5, Ha jól emlékszem, Catelyn Stark nagybátyja, a Fekete Hal a sorozatban csak a második évadban jelenik meg. A regényben viszont már Arryn Völgyében találkozunk vele, és elég jelentős szerepe van Robb Stark hadisikereiben.
6, Apróság, de Lysa Arryn  sorozatbeli szikár teste a könyvben nem éppen szikár. Valójában elég sok az utalás arra, hogy meglehetősen megasszonyosodott.
7, Szintén apróság, de Tyrion párbaja nem a Sasfészek nagytermében zajlik, hanem az istenerdejében - hiszen minden várnak van istenerdeje.
8, Ezt még nem tudom, hogy mennyi jelentősége van, talán a következő kötetben kiderül: a sorozatban Robb Stark elég nagy felhajtást csinál abból, hogy nagybátyja, Edmure Tully kifejezett parancsa ellenére elfoglalt valami malmot a Lannisterektől, s ezzel felborította a haditerveit. Nos, a könyvben nem foglalt el semmit, hanem a Lannisterek túszul ejtették, s Robbéknak ki kellett szabadítani.

A felsorolt különbségek ellenére azt gondolom, a sorozat és az első kötet nagyon egyben volt. És ha az olvasókét nem is, a saját kíváncsiságomat már teljesen felpörgettem, hogy hogy fog ez alakulni a továbbiakban. :)

Pár szó még magáról a könyvről.
A könyv elején van egy térkép, illetve kettő. A Hét Királyságot ábrázolja, kettészedve, az egyik szelvényen az északi területek, a másikon a déli területek láthatók. Egyrészt én szeretem ezeket böngészgetni olvasás közben, de az elképesztően zavar, hogy minimális eltérés van a két szelvény léptéke között. Elsőre észre sem lehet venni, annyira minimális, de minél többet nézi az ember, annál jobban látszik. Ráadásul ellenőriztem is vonalzóval: tényleg nem stimmel. Ez gáz.
A kötet végén pedig függelék van, amiben a Hét Királyság nemes családjait mutatja be a szerző. Nyilván én vagyok a béna, hogy ha olvasok egy könyvet, elkezdem az elején, és a befejezésekor jutok el a végéig. Szóval utólag elolvasni a családok történetét (ráadásul olyanokét is, akik ebben a kötetben még nem is szerepeltek), nem nagy segítség. De ez nyilván az én bénaságom, hogy nem ellenőrzöm, hogy van-e valami hasznos a kötet végén...
Azt gyakran elmondom, hogy ilyen terjedelmű könyvnél már elkélne a kemény borító. Tudom, hogy ez nem ennyire egyszerű kérdés, hiszen ha kemény borítós akkor sokkal drágább, sokkal kevesebben tudják megfizetni... De engem végtelenül lehangol, hogy egyszerűen a rendeltetésszerű fogdosástól, mire a feléig eljut az ember, elkezd felpöndörödni a borító laminálása, s mire a végére ér az olvasó, úgy néz ki a kötet, mint amivel fociztak...

Az új borító nem csúnya, bár a régi szerintem letisztultabb volt.

libri

815 oldal, 630 gramm.

Azt hiszem, ez a zárszó.