MERLE MEGMONDJA

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

2020. május 29. 10:50 - morgen hart

Helikon 31/84

Vannak olyan könyvek, amiket ha soha nem is olvastál, nem is láttad a belőle a készült filmet, akkor is tudod, miről szól, annyira az alapműveltség részéve tudtak válni. Nekem ez a kötet ilyen.

moly

Fogalmam sem volt, mit tartogat számomra ez az írás, mégis úgy mentem neki, hogy nem volt kétségem afelől, mit követett el, aki a skarlát betűt viseli. Így aztán jól meg is lepődtem a kötet egynegyedét kitevő bevezetőn, amiben a szerző elregéli, mi inspirálta a történet megírására, amikor vámtisztviselőként dolgozott, egy kis amerikai porfészekben. Először idegesített a rögtönzött önéletrajz, nem értettem, miért nem térünk már a lényegre. Aztán elengedtem az elvárásaimat, és elkezdtem élvezni a szerző adomázó stílusát. Így mire eljutottunk a tulajdonképpeni történetig, már ismerősként köszöntöttem az író kikacsintásait az olvasó felé.

Ha valaki véletlenül nem ismerné a történetet, dióhéjban:
Amerikában, egy első generációs, puritán telepes közösségbe csöppenünk. Megismerünk egy nőt, akit éppen pellengérre állítanak újszülöttjével, s esélyt kap arra, hogy bevallja, kivel követett el házasságtörést. Ám ő nem vall. Viseli a bűnéért ráaggatott skarlát betűt, a kiközösítést. Neveli a bűnbe esését jelképező gyermeket, megacélozza a lelkét, s szép lassan kitaszítottból a közösség nélkülözhetetlen tagjává válik. Annak ellenére, hogy felbukkan az anyaországban hátrahagyott férje, aki a szerelemgyerek láttán már nem vállalja fel egykori feleségét; s ha akarná, sem tudná elkerülni a gyermeke apját. Aki a telepesek egyik legtiszteletreméltóbb tagja, s egészségének folyamatos romlása állandó aggodalomban tartja a városka tagjait. Viszonylag korán egyértelművé válik a "bűntárs" kiléte, annak ellenére, hogy csak az utolsó fejezetekben fogalmazódik meg ténylegesen.

Sokan felróják az olvasók közül, hogy sok a történetben a ködösítés, nem igazán kidolgozottak a karakterek, sokkal nagyobb súlyt kap a lelki folyamatok leírása, mint a valós cselekmény.

Szerintem ennek a történetnek ez a lényege. Nem az egyes emberekről szól, hanem arról, hogy az emberből mit vált ki a bűn (illetve bármilyen cselekmény, amit az adott közösség bűnnek tart...). Vagy éppen annak eltitkolása. Elég egyértelmű a szerző állásfoglalása abban, hogy szerinte mi a továbblépés egyetlen előre mozdító módja. Nekem erről szól ez az írás.

Na most én is elég ködösen fogalmaztam. Talán nem véletlenül. Olvassátok el A skarlát betűt!

h31.jpg

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mememo.blog.hu/api/trackback/id/tr7415718626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.