"Seregély, gondolja magában, ha te azt hiszed, hogy az az épület biztonságosabb, akkor nem én leszek, aki szabadon enged."
Forrás: moly.hu
Nagyon rég nem indult a kapcsolatom úgy egy könyvvel, mint ezzel. Tulajdonképpen két éve, mióta költségcsökkentési céllal beiratkoztam a könyvtárba, nem történt velem ilyen. Bementem a könyvesboltba (ajándékot venni), és megláttam. Gyönyörű volt a borítója, muszáj volt kézbe vennem, elolvasnom a fülszöveget. Eszerint a XVII. század végi Amszterdamban egy gazdag kereskedő és jó nevű, ám szegény lány érdekházasságának kezdeti nehézségeibe kapcsolódhatok bele, ha megveszem a kötetet. Persze, hogy megvettem. Semmi nem tudtam a szerzőről, a könyvről, előzményekről és hatásokról. Csak megvettem, mert birtokolni vágytam.
A babaház úrnője nálunk 2015-ben jelent meg,a szerző első könyve, egy év alatt 31 nyelvre fordították le. Azt hiszem, nevezhetjük sikerkönyvnek. A magyar kiadásért a Libri/József Attila Kör felel, és meg kell mondjam: tényleg ellenállhatatlan darabot tettek le az asztalra. Más kérdés a tartalom.
A fent leírtaknak megfelelően nagy izgalommal vettem kézbe, és kezdtem olvasni. Rögtön az első fejezetben egy temetésen járunk. Látjuk, hogy valakit temetnek, hogy pletykaéhes kísérettel érkezik utolsó földi útjára, hogy valaki megsiratja, és hogy van egy titkos megfigyelő, egy bennfentes.
Majd a következő oldalon visszaugrunk egy évet, és megismerkedünk hősnőnkkel, Petronellával. Egyedül érkezik Amszterdamba kis falujából, ahol egy hónappal korábban viharos gyorsasággal férjhez ment, és hitvese a házasság elhálása nélkül azonnal indult is vissza saját otthonába. Petronella most követi, tele izgalommal, félelemmel, bizonytalansággal. Az új város, az új ház, az újféle kapcsolat, a házvezetés, a házasélet, a megfelelni-vágyás körül forognak a gondolatai. Az első csalódás új otthona küszöbén éri. Valahol számít rá, hogy a ház úrnőjének kijáró tisztelettel, szeretettel fogadják. Ehhez képest újdonsült férje úton van valahol, a háztartást annak nővére, a szikár és szigorú vénlány irányítja, s erről a feladatról nem óhajt lemondani, a személyzetet egy cserfes és szemtelen lány és egy felszabadított néger(!) rabszolga alkotja.
Petronella nem találja a helyét, s nem javul a helyzet azután sem, hogy férje hazatér: a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatja arra, hogy feleségével foglalkozzon. A lányt kételyek és kétségbeesés kerítik hatalmukba, egészen addig, amíg új elfoglaltságot nem talál férje - amúgy sértő - ajándékában: egy rendkívül míves babaházat kap, mely az otthonukat ábrázolja. Jobb híján rendel bele néhány figurát egy miniatűr készítőtől.
A szerző szándéka szerint talán ezen a ponton kellene hogy izgalmassá váljon a történet. Hát nem sikerül neki. A könyv első felét úgy lehetne összefoglalni, hogy Johannes (a férj) 250 oldalon keresztül nem foglalkozik Petronellával. Marin (a sógornő) hárpia. A cselédlány időnként megszánja úrnőjét, és pletykál. A miniatűr készítő kéretlen csomagokkal árasztja el Nellát, aki próbálja őt leleplezni. Unalmas.
Aztán eljön egy momentum a cselekményben, ami mindent megváltoztat. Mindenkiről kiderül, hogy teljesen más a titka, mint amire számítottunk, teljesen mások a cselekedetei mozgatórugói, mint amiket biztosra vettünk, s egy csapásra megváltoznak a viszonyok a szereplők között. Innentől nem bírtam letenni, lefekvés előtt magyaráztam Greffinek, hogy képzeld, mi történt, és hogy történt, és vajon mi lesz. És amikor azt hittem hogy már ismerem a képletet, tudom hova tartunk, tudom, kinek a temetésén jártunk a bevezetőben, akkor egyre újabb meglepetések értek.
Számomra két hibája volt a regénynek, túl azon, hogy jóval korábban felpörgettem volna a történetet. Az egyik dolog ami nem tetszett, a hősnő jellemfejlődése. Nyilván szükséges fejlődnie, különben egysíkú marad. De álmodozó, teljesen élhetetlen, hisztis kislányból nem válik az ember lánya néhány hét alatt a földön két lábon álló, minden terhet türelemmel elhordozó, határozott, okos, intelligens nővé. Túl nagy volt a fordulat. Hihetetlen.
A másik agyrémem a "misztikus szál" volt. A miniatűr készítő, aki ismeri minden titkodat, a bábuival és üzeneteivel fel is fedi előtted, ha megérted. Nem írtam róla eddig, mert számomra konkrétan semmit nem tett hozzá a történethez. Ha kimaradt volna ez a szál, nem hiányzott volna. Olyan volt, mint nagy kedvencem (nem), Ugron Zsolna Erdélyi menyegzőjében a Báthory-gyűrű, aminek szintén nem volt semmi jelentősége, mégis középpontba helyezte a szerző, mert beleszeretett a motívumba. Nem tudom szeretni az ilyen sallangokat.
Hozzáértők azt is írták még, hogy helyrajznak, hangulatfestésnek nagyon jó könyv (tényleg remekül tud atmoszférát festeni), korrajznak kevésbé hiteles. Kifejezetten mai témákat boncolgat történelmi környezetbe helyezve. Ezzel valahol egyet tudok érteni, de ez a része pont nem zavart.
Írtam itt most hideget-meleget, már csak az összegzés hiányzik. Furcsa a viszonyulásom, mert annak ellenére, hogy pont a két fő szereplővel van bajom, mint olvasmány tetszett. Szóval akit érdekel az amszterdami kereskedők világa, jó sok titokkal fűszerezve, annak mindenképpen ajánlom. A polcon meg különösen jól mutat.
