Sokat törtem a fejem az A betűn. Apa, anya nem játszott, mert ha egyikőjüket választom, az a másikukkal szemben méltánytalan. Amikor eljutottam Arany Jánosig, kamaszkorom kedvenc költőjéig, már éreztem, hogy a jó ösvényen vagyok, de még nem a célnál. Végül - nem is értem, hogyhogy nem korábban - eszembe jutott: Jane Austen.
"Nem bírom ki, hogy sajnál! Mindjárt jönnek. Egy perc még, és én egy kilökött cseléd vagyok. És most ez így végződjék? Ne tudjam elérni, hogy megint gőgös legyen és sértsen meg, hogy bennem felforrjon a lázadó parasztvér... hogy haragomban derékon kapjam... és elvigyem... ki a rózsái közé... a nyári éjszakába... azt a dacos száját szerelembe fullasztani..."
(A hattyú)
Forrás: moly.hu
"Ebben a pillanatban Mary Maloney egyszerűen odalépett mögéje, gondolkodás nélkül meglóbálta a vaskos, fagyott báránycombot, és teljes erejéből fejbevágta vele az urát."
(Roald Dahl: Áldozati báránycomb)
forrás: bookline.hu
"Egyszer talán láttam a VIII. Henriket, vagy valaki mesélte, hogy látta, már nem emlékszem pontosan. De Shakepeare-rel valahogy akkor is megismerkedik az ember, ha nem olvassa. Ott van minden angolnak a tudatában. A gondolatai és a szépségei annyira elterjedtek, hogy lépten nyomon beléjük ütközünk; ösztöneinkkel ismerjük."
Forrás: moly.hu
"Öreg Nan néha többször is elmesélte ugyanazt a történetet, de ha jó történet volt, nem bántuk. Mindig azt mondta, a régi történetek olyanok, mint a régi barátok. Időről időre meg kell látogatnod őket."
forrás: alexandra.hu