"A vármegye minden finom asszonya jogot formált férjével szemben három dologra: egy flórenci szalmakalapra, egy svéd kesztyűre és egy röszkei szolgálóra. Fizették is a röszkei lányokat kétszerte drágábban, mint a többit. Sőt ez a nagy keletük meg nem csappant még húsz-harminc év múlva se, mikor már a Dőry család nem ott lakott, mikor már azt sem tudták, hogy miért különb a röszkei lány, csak azt tudták, hogy igen előkelő dolog, ha a sevres-i findzsákat röszkei lány rakosgatja a lőcsei damasztabroszra."
Az utóbbi hónapokban több Mikszáth-írás is a kezembe került, s - csúnyán hangzik, de jobb híján - nekik veselkedtem. A kezdeti távolságtartás a gimnáziumi irodalom órákhoz köthető. Mikszáth úgy élt az emlékezetemben, mint akit mindig kicsit lesajnáltunk, mint egy idős rokont, aki az unalomig ismert történeteket meséli újra és megint, soha nem szűnő lelkesedéssel, kacarászva. A mostani olvasmányélményeim alapján tele lett a fejem kérdőjelekkel - miért csak a Tót Atyafiakat és Jó palóczokat olvastuk tőle? Miért vártam eddig, hogy megismerjem más oldalait is?
Most elsőként A frucsa alperes című novellagyűjteményt olvastam tőle, melynek külön bejegyzést nem szentelek, mert nagyon sok minden volt benne. Csak annyit mondanék el róla, hogy nagyon meglepett az a frissesség, szellemesség, irónia, és rengeteg csipkelődés, ami jellemezte ezeket a politikai, arisztokrata, polgári, és paraszti életet sorban felvonultató írásokat.
A Különos házasság egy olyan regény, amiben Mikszáth egyszerre mutatja meg a különböző gazdasági, politikai és vallási rétegekről alkotott értékítéletét, miközben a megszokott anekdotákkal tarkítva, egy megtörtént események alapján megírt rendkívül izgalmas történetet tár elénk.
A történet dióhéjban: egy ifjú magyar gróf, Buttler János megkéri gyerekkori szerelme kezét, s azt meg is kapja, atyai áldás kíséretében. Igen ám, de a sors összehozza egy megátalkodott báróval, bizonyos Dőryvel, aki abban látja megesett leánya szégyenének elrejtésének legjobb módját, hogy az ifjút elfogva, azt belekényszeríti egy házasságba a baronesszel. Ezt követően megkezdődik a csatározás a grófi család és a bárói család érdekkörei között a házasság felbontására, illetve egyben tartására. Ám Buttlerék harcát nehezíti, hogy a katolikus egyháznak nem érdeke érvényteleníteni a becstelen módon létrehozott frigyet, mert ezzel nem csupán azt ismernék el, hogy ilyen gyalázatos dolog megeshetett a kötelékükben, de tán még arra is fény derülne, hogy a ceremóniát levezető pap nyakig benne volt a báró kisasszony bajba kerülésében. Izgalmas, fordulatos történet, melyben az igaz szerelem minden támadást túlél, s végül kiderül: minden lemondást megér.
Mint utóbb kiderült, a történet a valóságban nem éppen így esett, de ez cseppet sem vesz el a regény érdemeiből, ám érdemes hozzáolvasni a valós változatot is.
Így utólag már elmondhatom, nem voltam végig lelkes a könyv kapcsán. Nagyon nehezen indult. Az első százegynéhány oldalt olvasva többször arra gondoltam, hogy én ezt most abbahagyom. De éppen nem volt semmi más olvasnivalóm, úgyhogy küzdöttem tovább. És milyen jól tettem! Miután elérkeztem a különös házasságkötés jelenetéhez, onnantól nem tudtam letenni, míg a végére nem értem. Nem mondom, hogy teljesen meg vagyok elégedve a befejezésével, de el tudom fogadni lezárásként.
Szóval szerettem. Olvassatok Mikszáthot!
