"Öreg Nan néha többször is elmesélte ugyanazt a történetet, de ha jó történet volt, nem bántuk. Mindig azt mondta, a régi történetek olyanok, mint a régi barátok. Időről időre meg kell látogatnod őket."
forrás: alexandra.hu
Időnként igencsak rá tudnak csodálkozni ismerőseim, ha kiderül, hogy egy-egy könyvet kétszer, háromszor, netán többször elolvastam már... Hogy az hogy lehet? Hogy köt le? Hiszen már tudom, miről szól. Tudom, mi lesz a vége, mi értelme akkor újra elolvasni? Minden feszültség elvesztődik így. Ennyire jól még nem sikerült megfogalmaznom a választ soha, mint ahogy az az idézetben elhangzik, de nagyjából ez a lényeg.
A Kardok viharát is olvastam már egyszer, évekkel ezelőtt. Amikor beszippantott a sorozat, az első évad után, egy szuszra elolvastam az összes addig megjelent kötetet. Aztán valamikor 2014 nyarán újraolvastam az elsőt (Trónok harca). Tavaly év elején, a Reading Challenge 2015 első tételeként a másodikat (Királyok csatája), és most jött el az ideje ennek. Bár szívesen vettem elő újra, ebben az esetben némi zavart okozott a fejemben, hogy hol is tart a történet, amikor felveszem a fonalat. Körülbelül 100 oldal után sikerült letisztogatni a korábbi olvasmányok és a sorozat emlékeit a kötet cselekményéről (ami nem olyan rossz arány egy több mint 1100 oldalas könyv esetében).
Elég lassan haladtam vele, mert ez a rész nem annyira kötött le. Míg az előzőben a szereplők felének sorsa érdekelt, ebben a szakaszban leginkább csak a Királyvári és Falon túli események hoztak izgalomba. Valahogy pont nem tudott érdekelni Catrine önmarcangolása, Arya mindenkivel ellenséges kamaszodása, Daenerys egyre inkább mindent eluraló hatalomvágya. Ez most keményen hangzott? Lehet. De szerintem nem célja a szerzőnek, hogy minden karakterével egyet értsünk, pláne szeressük.
Ami viszont új volt: rengeteg elhintett morzsát fedeztem fel a történetben. Olyan félmondatokat, amik az eddigiek ismeretében egyre újabb kérdéseket vetettek fel - írtam is magamban a listát, hogy kik azok a szereplők, akik még valamilyen komoly fordulatot hozhatnak, mik azok a kérdések, amikre ha választ kapunk, gyökerestől megváltoznak bizonyos biztosnak hitt körülmények. Így aztán izgatottan várom a további köteteket.
Az előző részek kapcsán sima ügy volt levezetni a sztorit a cím alapján. Most nem olyan egyszerű. Kardok vihara. Persze, vannak a történetben viharok. Kardok is, nem is akármilyenek: Stannis Baratheon kezében a Fényhozó; Berric Dondarrion valódi lánggal égő pengéje; a Lannisterek valyriai acáljai, melyet a pórul járt Starkok kardjából kovácsoltak újonnan; s nem elhanyagolhatóak a Fekete Őrség sárkányüveg pengéi sem. Ám ezek a kardok nem nagyon találkoznak a történetben. Ebben a szakaszban legalábbis még nem.
Sok minden történik ebben a könyvben, sok olyan szereplőt veszítünk, akit biztosnak hittünk, új helyzetek teremtődnek, szövetségek bomlanak fel és köttetnek meg. Összességében nem érzem egy nyugvópontnak a kötetet, sokkal inkább egy vesszőnek két tagmondat között. Elolvastam, jegyzőkönyvbe vettem a változásokat, várom a folytatást.
A Királyok csatájáról ezt írtam az Olvasópróbán.
