Apuleius • 9 nap
2025 január, valahol Magyarországon.
Hideg és szürkeség, akár Svédországban is lehetnénk. Napok óta bujkál a nap, a D vitamin nem pótolja hiányát. A szerelő törődötten ébredt, még sötét a hajnal és fáj a válla. Mindkettő. Meg a térdei, meg a csuklói, elhasználódtak az évtizedek alatt, ez a munka nincs jó hatással az ízületekre. Azt mondják az "öregek", ha egyszer reggel arra ébredsz, hogy nem fáj semmid, meghaltál. Baromság. Vagy mégsem?
Asszonya még alszik, neki ma nem kell korán kelnie. A reggeli rutin a kávéval kezdődik. Bekapcsolja a gépet, lefő a kávé, finom de nincs illata, kapszulás. Régen a rutinhoz hozzá tartozott egy cigaretta, és a lábához dörgölőző kutya simogatása. Már négy éve nem dohányzik, és nem is hiányzik, kutya két éve nincs, az viszont nagyon hiányzik, elmondhatatlanul... A reggeli rutin további része a REGGELI, igen csupa nagybetűvel, az a nap legfontosabb étkezése, hiszen kell az energia. Evés közben rábök a telefonra, semmi üzenet. Ez jó, mert nincs rossz hír. Benéz a facebookra, ha valakinek szülinapja van az ismerősök közül, köszöntőt ír neki, de a sajátját már rég levette, zavarja az évek száma. Tíz perc elég is ebből, utána kis mustra a világhálón, hátha vége a háborúknak, de nem, csak a szokásos szar, vagy politika, vagy a celebek, egyik sem érdekli. Inkább könyvet olvas a reggeli mellé, mert olvasni jó. Pár hónapja újra kezdte Berkesi könyveit, megvan mind, még most is lehet tanulni belőlük. Ez a szüttyögés eltart egy bő órát, aztán jöhet a fürdőszobai rutin. A tükörből egy szőrös pofa néz vissza, borotválkozni kéne, de ma nincs hozzá türelme. Csak melóba megy, nem az Operába, jó ez így. Fogmosás után létszám ellenőrzés, a fogai még megvannak, ez örömteli. Overálba bújik -egyre nehezebben megy- és reggel 7-kor elindul munkába, pont úgy, ahogy sok évtizede minden reggel, nem nyert a lottón, tehát dolgozni kell. Beindítja az autót és melegíti kicsit, kigyullad egy lámpa, a francba, ma tankolni kell.
Műhelye egy közeli kisvárosban van, már 30 éve. Kicsi műhely, egyedül dolgozik benne. Régen -úristen milyen rég volt- négyen dolgoztak, aztán hárman, majd ketten, most meg egyedül. A fiatalok mindig többet akarnak és egy idő után elmennek, nincs ezzel baj, az élet már csak ilyen. A szerelő -nevezzük Péternek- elkezdi reggeli rutinját a műhelyben is. Feljebb csavarja a fűtést, mert ma rohadt hideg van, bekapcsolja a számítógépet, megnézi az előjegyzést, milyen melók jönnek, fejben felkészül rájuk. Nem tűnnek bonyolultnak, de egy 18 és egy 20 éves autón bármi azzá válhat, elég egy beletörő csavar. Péter bízik a szerencséjében, az nem kerül semmibe. Amúgy is, hogy akarsz nyerni, ha be sem dobod azt a kurva szelvényt?? Kint szürkeség van, a konvektorok halk duruzsolása betölti a teret, de a melegre még várni kell. Befut az első "fecske", egy elkészült autót visz el. Fizet, ez jó, jobb bevétellel kezdeni a napot, mint kiadással. Megérkezik a következő, tiszta fagyott hó a kocsi. Péter nyel egyet, ennek a nagy része majd a nyakába olvad. Mindegy, nem érdemes fanyalogni, nyáron meg hőség van, egy-egy. Hűtőt kell cserélni, rámegy a délelőtt. Az újat az ügyfél hozta, de nincs vele baj, passzol. Pár telefon, mindig rosszkor csörög, de mit lehet tenni? Ebéd egy közeli kifőzdében, rántott hús, ez a kedvence, ettől szinte kisüt a nap. Visszafelé tankol, és iszik egy kávét a shopban. A kávé a gyengéje, nagyon szereti. A cigarettát nagy nehezen letette, de a kávét soha, imádja az olasz eszpresszót. És megnézni az olyan csinos lányokat, mint aki utána következik. Villogtatja fényes körmeit ahogy fizet a telefonnal, rebegnek a hatalmas műszempillák, ezek műanyagok ugyan, de az alakja az még eredeti. Vagy az sem, ki tudja, mindenesetre a látványa volt a hab a kávén.
A délután laza, csak egy olajcserét csinál. Leautózik az autósboltba, vesz egy kanna olajat meg szűrőket, mire visszaér, már lecsorgott a régi. Beteszi az új dolgokat, nem agysebészet, hamar elkészül. Van egy üres órája, ilyenkor ír. Leül a gép elé és ír. Ez karban tartja az agyát, ha nem olvas, ír. Olyasféle történeteket, amik vele estek meg. Ettől ugyan nem lesz igazi író mint a Berkesi, mégis jó érzés nyomkodni a billentyűket, és látni ahogy a képernyőn megjelenő szavakból mondatok, a mondatokból történetek születnek. Ezzel elbíbelődik egy órát, majd megjön az olajcserés faszi, fizet, és elviszi a kocsit. Korán sötétedik, vár egy kicsit, hátha beesik még valaki, de nem, ma béke van. Beáll a kocsijával a műhelybe, melegedjen kicsit, és olvadjanak le az ablakok, így nem kell kaparni. A hazaút eseménytelen, nagy a forgalom, lassan halad. A lakón álltalában vadászni kell a parkolóhelyeket, de ma szerencsés napja van, hamar talál.
Otthon meleg vacsora várja, asszonya jól tartja. Beáll a zuhany alá, jólesik a forró víz, szinte szúrja bőrét. Szabadidő ruhába bújik, jó meleg puha anyag, szereti. Vacsora közben megbeszélik a nap történéseit, utána olvas egy órát, az asszony addig valami csajos műsort néz. Jön a híradó, Ő is leül a tévé elé, és együtt butítják magukat egy darabig. A híradóban pont ugyanaz megy mint mindennap, politika, balesetek, háború, infláció, áremelés, csupa szar. Félóra agymosás után elege lesz, innia kell egy sört. Végül kettő lesz. A könyvek mellett, Péternek komoly DVD gyűjteménye van, kiválaszt egy régi filmet, amit már vagy tízszer láttak, semmi izgalom nincs benne, mégis ez a nap fénypontja.
Lefekszenek, az ágyban még egy kis szörfözés az Ipadon, emailek, üzenetek csekkolása, írt-e a külföldön élő gyerek, majd egy már jól bevált sorozat egyik részét indítja el Péter. Tökéletes altató a régi nagy színészek szinkronhangját hallani századszor, és az ébrenlét utolsó foszlányán még megállapítja, Surdának sem volt könnyű dolga.
Vége.
