Dominika01 • 1 hónap
Tegnap megjelent egy újabb rész Luca Toselli és Wojciech Szczęsny beszélgetéséből, ami betekintést ad a színfalak mögé, s több játékos emberi oldalát világítja meg.
„Utálom a túlzott pörgést. Nagyon jó kapcsolatban voltam Matthijs De Ligttel, és ő is nagyon hasonló volt hozzám a meccsre készülés tekintetében. Ő nem akart hallani semmit, mi a saját játékunkra készültünk.
A motiváció mélyről fakad; ha valaki másnak kell felpumpálnia téged, az nem helyes. Vagy benned van, vagy... Mit mondhatok neked, hogy többet adj bele a pályán? Inkább támogatom a srácokat. A Juventus öltözőjében ma nem sokan vannak, akik felpörgetik a csapatot, és számomra ez a helyes út.
De ott volt például Leonardo Bonucci, aki pont ellenpólus volt hozzánk képest. Ő minden meccsre felpörög. Három székkel arrébb ültem Matthijstől, és minden alkalommal, amikor Leo túlzásba esett, egymásra néztünk, és azt mondtuk, hogy már megint ugyanaz következik. Ezért inkább feltettük a fejhallgatót, hogy ne halljunk semmit. Aztán próbáltál szólni valakihez, aki meg válaszként elküldött a francba.
Miért nem viseltem soha a csapatkapitányi karszalagot? Lehet, hogy Massimiliano Allegri mesterhúzása volt, mert tudta, hogy nem játszom túl jól, ha túlságosan nagy az érzelmi töltet bennem. Amikor beszédet mondok az öltözőben, mert túlságosan fel vagyok tüzelve, utána nem játszom jól. Ő tudja ezt, és én is tudom. Emlékszem az Atalanta elleni hazai meccsre, amely 3-3-ra végződött. Néhány nappal korábban elvették tőlünk a 15 pontunkat, és egész héten dühös voltam. Az öltözőben nagyon agresszív beszédet mondtam, és öt perc után a saját hálónkba juttattam a labdát. Massimiliano Allegri megértette, hogy nekem pihennem kell, ha túl motivált vagyok, az nem jó jel.
Gigi Buffon viszont teljesen más eset, ő a futball szenvedélyéből él, ő nagyon meleg, míg én nagyon hideg vagyok futballistaként, igyekszem elkerülni az érzelmeket. Különbözőek vagyunk, de őt nézni egy életre szóló élmény. Amikor gyerek voltam, 16 éves, és az Arsenal ificsapatához készültem, láttam Gigit, ahogy megnyeri a 2006-os világbajnokságot: Nem is reméltem, hogy olyan magas szintre jutok, mint a Juve, vagy általában a profi szintre, de az, hogy megoszthattam vele az öltözőt, az egy álom beteljesedése volt számomra.”
