Érdekes élmény úgy olvasni egy könyvet, hogy bár nem találkoztam még vele, a popkultúrába olyan mélyen beleivódott a sztori, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége.

Libri

Ami miatt mégis abszolút élvezhető volt számomra ez a rövid kis könyv - mindössze száz oldal, egy ráérős estén simán végigpörgeti az ember - hogy ugyanazt a 19. század végi mesélőstílust hozta, ami nagy kedvencemre, Oscar Wilde-re is jellemző. Mondjuk annyira nem meglepő, gyakorlatilag ugyanabban a pár évtizedben éltek és alkottak, mindketten Írországban születtek... Talán még a téma is hasonló volt, mint a Dorian Gray arcképében.

Érdekes az is, hogy, mivel a Kincses szigetet nem olvastam, milyen első benyomásom alakult most ki Stevensonról. Biztosan egészen más lenne, ha a gyerekirodalmával kezdek.

Erre a kötetre visszatérve: senkit ne riasszon el, hogy esetleg a történet nagy fordulatai már nem okoznak meglepetéseket, ettől még érdemes elolvasni, ha az ember szereti ezt a fajta irodalmat.

 A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.