Nem olvastam Nietzsche-t korábban. Nietzsche-ről voltak előzetes ismereteim, a kötetről nem. Így aztán az első meglepetés az volt, hogy nem csupán a kereszténységnek ment neki, hanem mindennek és mindenkinek.

moly

A Bálványok alkonya életmű végi írás, így - gondolom - kiérlelt gondolatokat írt le a filozófus. Érdekes és helyenként szórakoztató olvasmány volt, annak ellenére, hogy sok gondolatával nem tudtam egyetérteni, vagy épp első nekifutásra megérteni sem tudtam.

Vannak a kötetben kinyilatkoztatások, egyéni kis aforizmák, odamondások - fájjon annak, aki magára veszi. Vannak írások, amik elmondják, hogy már az ókori görög filozófusok is rosszul gondolták. Vannak írások, amikben elmondja, hogy a kortárs filozófusok is mind rosszul gondolják. Vannak írások, amikben a kereszténység, az Isten, a képmutatás, az elzárkózás, a szabadság, a szabadosság, a szűklátókörűség és széles látókörűség adja a témát. Van olyan írás is, aminek kapcsán egyértelműen Woody Allen azon mondása jutott eszembe, hogy "Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta". Vannak olyan témák, amik ma is nagyon aktuálisak, és érdemes átgondolni őket, magunkra nézve is.

Arra mindenképpen jók ezek az írások, hogy egy teljesen más megvilágításból vesz számba természetesnek tűnő dolgokat, így rákényszeríti az olvasót, hogy újragondolja a véleményét.

Ám a legfőbb kérdés, amit tényleg nem tudtam eldönteni a kötetet végigolvasva: provokációnak szánta a szerző az írásokat, vagy komolyan gondolta, hogy egyedül ő nem hülye, és mindenki más helikopter?

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.